Szia Facér Csajszi!
A menyasszonyommal azért mentünk szét, mert leszerelésem után is rendszeresen összejártam a katonatársaimmal. Ez még nem lett volna baj, de egyszer nagyon berúgtam, és a csajom ezt nagyon nem viselte el valami miatt. Amúgy nem szoktam inni, csak akkor így jött össze... Egy kicsit meg akart verni, és én nem engedtem neki, de ezután komolyabban összevesztünk. Pár perc múlva meg már az életéért küzdött, mert majdnem megfojtottam. Erre persze egyáltalán nem emlékszem, se kép, se hang. Az apósom is próbált segíteni, hogy kibékítsen bennünket, de szóba sem állt velem a barátnőm.
Az eljegyzés felbontásakor hasonló állapotban karamboloztam, és nem akartam élni. 3 hónap felépülés után már tudtam, hogy nincs többé, és elkezdtem ismerkedni, de nem tudtan közelkerülni egyetlen lányhoz sem. Később én lettem mindenki barátja. Így egy kicsit jobb volt nekem, bár nem az igazi.
Tavaly megismerkedtem egy lánnyal, akivel gyönyörűek voltak a napjaim. Két hét múlva megismerkedtem az ukrán élettársával is, és újabb két hétig gyógyultam. Röviden, tömören ennyi. Kíváncsi vagyok, hogy mit tudsz majd ehhez a pár sorhoz szólni.
Sajnos, ami történt, megtörtént. Nem tudok rajta változtatni, nagyon megbántam amit tettem. Ilyen az élet.
Üdv: Gy
Nos Gy,
annak ellenére, hogy leveledben azt írtad nem szoktál inni, valamiért mégis úgy sejtem, sokkal többször nézel a pohár fenekére, mint ahogyan azt bevallod magadnak. A részegen való vezetéshez, menyasszonyod fojtogatásához pedig jobb, ha nem fűzök kommentárt...
Kíváncsi vagy arra, hogy mit szólok ehhez a pár sorhoz? Ez nemcsak pár mondat, kedvesem, ez a te életed. Mérhetetlen szomorúsággal tölt el, hogy úgy érzem - annak ellenére, hogy a történteket megbántad - nem érzed ezeknek az eseményeknek a súlyát.
Nem lehet egy "Ilyen az élet"-tel elintézni. Mélyre kell menni, és igenis keményen el kell gondolkodni azon, hogy neked mekkora szereped volt ebben az egészben. Abban igazad van, hogy már megtörtént, visszacsinálni nem lehet. De könyörgöm, próbáld meg levonni belőle konklúziót! Vedd észre, hogyan és hol hibáztál, miért alakulhatott így az eddigi életed.
Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy csak és kizárólag te vagy a hibás. De a te életedért te felelsz. A te hibáidat és zavarodottságaidat csak te tudod megoldani és leküzdeni. Addig, amíg nem méred fel ezeket, nem találod meg a nyugalmat.
Tedd helyre a dolgokat, és bár tényleg szégyenletes dolgokat műveltél, az idő végezetéig ne emészd magadat. Inkább intő jelként szolgáljon, hogy soha többé ne történhessen meg.
Csókollak: a Facér Csajszi