Férfiak, akik félnek az intim közelségtől

Bárcsak tudnák a nők férfiszemmel látni a világot, férfiaggyal gondolkodni néhány helyzetben! Addig, amíg erre nincs mód, inkább kérdezzünk meg egy pasit, hogy ő hogyan látja helyzetünket.

Szia te Facér!

Mostanság fura tendenciákat vélek felfedezni a pasik viselkedése terén. Saját tapasztalat is, no meg barátnőktől is hallom, hogy újabban sok nőnek szinte könyörögnie kell azért, hogy a párja intim közelségbe kerüljön vele. Mintha már nem is a csajszik hivatkoznának a fejfájásra abban a bizonyos viccben... És 30 év körüli, egészséges (?) pasikról van szó.

Ezzel párhuzamosan - talán az előző okaként - nő a "jaj, nem akarok komoly kapcsolatot", "megbántottak, nem akarom, hogy közel kerülj, mert te is bántani fogsz" szlogenek száma.

Mi persze találunk magyarázatot, de ez csak a mi olvasatunk. Kíváncsi
lennék, neked mi a véleményed erről.

Drága!

Ez egy örök kérdés: melyik volt előbb, a tyúk, vagy a tojás. Sok férfi a túl férfiasan viselkedő nőkre panaszkodik, sok nő pedig a túl nőies férfiakra. Mindkettő azt mondja, a másik kezdte a szerepcserét, ő maga csak ehhez a megváltozott helyzethez alkalmazkodik, mintegy kényszerűségből. Nem lehet eldönteni, ki kezdte, miért alakult ez így, de való igaz, akadnak közöttünk szép számmal nőies férfiak, de ugyanúgy férfias nők is. Ha ők egymásra találnak, nincs is baj, jól kiegészítik egymást, az erők egyensúlyba kerülhetnek. Ha viszont nem az inverzükkel találkoznak, inkább zavaró a túl nőies/túl férfias viselkedésük, mint vonzó.

Nem érted, szexuálisan miért teljesítenek ennyire alul a fiatal, egészséges férfiak. Oka sok minden lehet. A leggyakoribb talán az, hogy túl sok és túl stresszes a munka számukra. Most mondhatod azt, hogy erre kár hivatkozni, a nők is ugyanennyit dolgoznak. Ez igaz. Viszont ne felejtsd el, hogy a nők (a nem túl-férfias nők) nem tekintik világmegváltásnak a munkájukat, kevesebbet stresszelnek miatta (ők sokkal inkább az érzelmi kapcsolataikon agyalnak), kevesebbszer válnak munkalkoholistává. A férfiak viszont hajlamosak túl komolyan venni a munkát, és sokkal stresszesebben megélni a hivatásukbeli történéseket. A sok stressz lelkileg, a folyamatos, hosszú ideig tartó ülőhelyzet, a kevés testmozgás, egészségtelen étkezés fizikailag járul hozzá a potenciazavarok kialakulásához.

Statisztikai adatok is bizonyítják, hogy a stressz és egészségtelen életvitel miatt egyre több 30-as férfi kénytelen szembenézni saját potenciazavarával. És ha ez egyszer már megrémített egy férfit, az illető könnyen belekerülhet az ördögi körbe. Minél jobban fél, hogy nem fog tudni jól teljesíteni, annál stresszesebb lesz, és annál nagyobb az esélye arra, hogy valóban csütörtököt mond az ágyban. Ez sérülékenyebbé teszi, hiszen a mai nőknek magasak az elvárásaik, fél, nem fog tudni a munkahelyén kívül, a magánéletében helyt állni. De minél sérülékenyebb, minél visszahúzódóbb lesz, annál nagyobb az esélye, hogy "túl nőies" viselkedése miatt előbb-utóbb valóban meg is sérti őt valaki, mondjuk egy nő. És minél inkább megsértették a férfiasságát, annál visszahúzódóbb és sérülékenyebb, ha úgy tetszik, nőiesebb lesz, aki amolyan "nőies szlogeneket" hirdet.

Megjegyzem, egyszer engem is az a vád ért itt, hogy túl empatikus vagyok a nők problémáival kapcsolatban, ezért nem is lehetek férfi. Hanem biztos nő vagyok. Furcsa volt nekem, hogy én mint talpig férfi (ez tuti) nem lehetek érzékeny, empatikus, megértő, mert akkor már férfiatlannak gondol néhány nő (bezzeg, ha túl keményen válaszolok, rögtön egy beképzelt macsó vagyok). Ez nem jó érzés. Úgyhogy tökéletesen megértem azokat a férfiakat, akik a már említett ördögi körben futnak körbe-körbe, és szabályosan félnek intim kapcsolatba kerülni a nőkkel, mert félnek a kudarctól, a leégéstől.

Szóval szerintem valahol itt lehet az a bizonyos kutya elásva.

Csókol, a Facér pasi