Kihűlt köztünk a szenvedély

Bárcsak tudnák a nők férfiszemmel látni a világot, férfiaggyal gondolkodni néhány helyzetben! Addig, amíg erre nincs mód, inkább kérdezzünk meg egy pasit, hogy ő hogyan látja helyzetünket.

Szia Facér Pasi!

Férjes nő vagyok, és a problémám konkrétan az, hogy kihűlt köztünk a szenvedély, nincs a házasságomban semmiféle romantika. Többször beszélgettünk róla, mit és hogyan változtassunk meg, ami két-három napig működik, aztán minden megy a régiben.

Szerintem egy nagy baj van, hogy csak én akarok megoldást, ő nem is foglalkozik vele. Belefáradtam, hogy én mutatok csak hajlandóságot a változtatásra, mert őszerinte mindenért én vagyok a hibás. Neki az lenne a megoldás, ha szülnék még egy gyermeket, mert akkor otthon lennék, és nem kéne engem a "világba" kiengedni. Féltékeny a munkámra, a munkahelyemre és arra, hogy szeretek dolgozni. Többet keresek, mint ő, amit nem bír elviselni. Fura nem?

Néha azon gondolkodom, megéri-e ez az egész. Kiszolgálni a másikat, alkalmazkodni mindenkihez... Ha névnapom vagy születésnapom van, senki nem köszönt fel, még a férjem se, de persze őt kötelező a születésnapján felköszöntenem. Hogy el ne felejtsem, fel is hívja rá a figyelmemet jó előre.

Mi legyen, mit tegyek? Már belefáradok a folytonos könyörgésbe!

Drága!

Nem szívesen mondok rosszat férfitársaimra, de a te férjed nagyon sok negatív jelzőt megérdemel. Legalábbis azok alapján, amiket leírsz róla.

Legelőször is önző. Az élet napos oldalát teljes egészében ki akarja sajátítani egyedül magának, a terheket viszont mindet rádhagyja. A kapcsolat szóljon egyedül róla, te élj úgy, mintha ott sem lennél. Ha rosszul érzed magad a kapcsolatban, az sem az ő hibája, egyedül a tiéd, ezért a javulásért tenni is egyedül a te dolgod, nem az övé.

Aztán meg persze féltékeny is rád. Mint nőre, és mint jól kereső, munkájában sikeres, elégedett emberre. Olyasmire féltékeny, ami az ő életéből hiányzik.
Mint férfi, nem érzi magát olyan jól a bőrében, mint te a sajátodban. Nem érzi magát olyan harmonikus, vonzó egyéniségnek, mint amilyennek téged gondol. A munkájában sem talál annyi örömet, erkölcsi és anyagi megbecsültséget, mint te a sajátodban. Irigységét nem tudja másként kezelni, csak mint egy dacos kisgyerek. "Ha nekem ezek nem adattak meg, neked se legyen! Inkább szülj még egy gyereket, a terhesség miatt ne légy más férfi számára kívánatos, és ne dolgozz, ne légy sikeres, ne keress többet nálam!"

Persze mindezen viselkedései mögött ott bújik a frusztráltság. Ebből táplálkozik irigysége, féltékenysége, önzése. Valószínűleg nagyon rosszul érinti őt, hogy te többet keresel, és sikeresebb vagy a munkádban, mint ő.

Sikeresebbnek, értékesebbnek gondol téged, mint magát. Ez kellemetlen érzést szül benne. Hogy enyhítse ezt a kellemetlenséget, megpróbál úgy bánni veled, mintha értéktelen lennél, megpróbálja ezt elhitetni veled, és persze saját magával. Lenézéssel kompenzálja azt, hogy valójában azt érdemelnéd, felnézzen rád. Ha megtenné, nem érezné igazi férfinek magát a kapcsolatotokban. Nem érezné, hogy övé a vezető szerep. Ezért próbálja mesterségesen kialakítani a saját domináns szerepét és a te alárendelt szerepedet.

Jól teszed, hogy mindezt nem hagyod. Hosszú távon nem tenne boldoggá téged, ha fejet hajtanál végtelen önzősége előtt. Sérülne önértékelésed, boldogságod, később az egészséged.

De akkor mit lehet tenni? Nehéz ennek a helyzetnek a megoldására jó tanácsot adni. A nyílt kommunikációt, őszinte beszélgetést továbbra is folytassátok!

Eddig ugyan ez nem vezetett tartós eredményre, de ha "könyörgés" helyett határozottabban képviseled saját érdekeidet, és nem félsz szembesíteni őt az igazsággal, már ami a viselkedését és annak gyökerét illeti, talán belátóbb lesz, és hajlandó lesz együttműködni a változtatás érdekében. Ha a keményebb fellépés sem segít kapcsolatotok rendezésében, lehet, hogy tényleg nem éri meg vele maradnod. Ez fájó döntés, de ha nem hajlandó változtatni a hozzáállásán és te így is vele maradsz, egy idő után sokkal nagyobb fájdalom lesz vele élned, mint otthagynod a nem működő kapcsolatot. Akármennyire is szereted és ragaszkodsz hozzá, sose felejtsd el, hogy magadat még jobban kell szeretned, és saját igazi éned kiteljesedéséhez még jobban kell ragaszkodnod.

Csókol, a Facér pasi