Kedves Facér Pasi!
Hol a hiba? Kérdésemre, hogyan válaszolnál, miután leírom a saját esetemet? Csinos (56/162/54kg) vonzó hölgy vagyok, aki talpraesett, vidám, családcentrikus, nem dohányzó, szorgalmas és mégis egyedül. Mindig szerettem volna valakit társnak, de amint megismerkedtem valakivel menekülés, illetve távoltartás lett a vége.
Magam is keresem a választ, de eddig még nem sikerült megválaszolnom. Rendezett körülmények között, visszafogottan élek, annak ellenére, hogy valahol a szívem mélyén szeretném megtalálni őt. Kérlek, adj tanácsot.
Üdvözlettel:
A Nő
Drága Nő!
Sajnos a leveledben csak annyira mertél őszinte lelki kitárulkozásba bocsátkozni, mintha egy társkereső hirdetést adtál volna föl. Leírtad legfontosabb paramétereidet számokkal, legvonzóbb tulajdonságaidat pozitív jelzőkkel, de konkrét "esetet" egyet sem írtál. Ennyi alapján nehéz belelátnom az életedbe, nehéz meglátnom a jellemedet. Azt, hogy hogyan viselkedsz egy kapcsolatban, mi az erősséged és mik az esetleges gyengeségeid. Ezért nehéz véleményt mondanom arról, mi lehet az oka, hogy ennyi keresgélés ellenére sem találtad még meg életed párját. Én is csak nagy általánosságokban tudok így tanácsot adni neked.
A paraméterek és a pozitív jelzők alapján minden stimmel veled. Viszont a szerelem nem az alapján válogat, hogy ki rendes, ki pedig komisz, ki csinos, ki kevésbé az, ki várja már régóta, ki van épp benne. A szerelem vak, nem lehet kiszámítani, kire mosolyog rá, kire nem. Sajnos nem elég hozzá, hogy az ember rendes, tisztességes életet él, sőt, még az sem, ha vonzó és divatos és ápolt. A szerelem nem logikus, és nem a külsőségek alapján válogat. Fontos, hogy legyen az emberben szeretni tudás, szeretetre méltóság, és nagyon fontos a belső kisugárzás. Ez a kisugárzás, tűz, vitalitás nemcsak egy szerelem elején fontos, hanem később, a kapcsolat hétköznapjaiban is. Aki ezekkel rendelkezik, és meg tudja őrizni a belső lángot hosszú távon is, arra könnyebben talál rá a szerelem. És van még egy nagyon fontos dolog.
Mi férfiak, ha megérezzük egy nőn, hogy kétségbeesetten ragaszkodik hozzánk, mert saját életét csak így, férfi mellett élve tudja teljesnek, boldognak megélni, ha megérezzük a túlzott ragaszkodást és a 'mindenáron férjhez akarok menni' attitűdöt, megrémülünk a fojtogató lelki csápoktól, és inkább gyáván elfutunk. Sokkal vonzóbb egy olyan ember (akár nő, akár férfi), aki elégedettséget, boldogságot, kiegyensúlyozottságot sugároz, aki nem kizárólag a másiktól teszi függővé, hogy boldog-e az életében. Az ember szívesebben köti le magát egy ilyen ember mellett, aki nemcsak szívja az energiát és a boldogságot, de adni is képes azokat. Próbálj meg te is úgy ismerkedni férfiakkal, hogy ne rögtön a férjet keresd bennük, az életre szóló társat, mert azt észreveszik, megijednek, és túl hamar lelépnek.
Teremtsd meg a boldogságot saját életedben, és így a még nagyobb boldogság (amit egy párkapcsolat nyújthat) sokkal hamarabb rád fog találni! Egy klasszikus író, Gabriel Garcia Marquez szavaival búcsúzom: ""Ne küzdj túl erősen! A legjobb dolgok váratlanul történnek."
Csókol, a Facér pasi