A játék neve csalódás

Tanácsadónk Szendi Gábor klinikai szakpszichológus. Ha szeretnéd megosztani valakivel gondjaid, tanácsot szeretnél kérni, fordulj hozzá e-mailben.

Kedves Szendi Gábor Úr!

Egy nagyon egyszerű kérdéssel fordulok önhöz, de én valahogy nem tudok rá választ találni, bármennyiszer rágom is át magamban. Talán ön tud nekem tanácsot adni.
Fiatal lány vagyok, még tanulok. Nagyon szeretek egy fiút, úgy érzem ő az, akire eddig vártam. Úgy tűnt, ő is hasonlóan gondolja, úgy vettem észre, szimpatizálunk egymással. Mindig volt rá utalás, hiszen osztálytársak voltunk, néha még úgy is viselkedett, mint egy óvodás, piszkálódott, átkarolt, becézgetett, és szépeket mondott. Még nyáron osztálykiránduláson voltunk együtt, ahol úgy tűnt, minden rendben lesz, elmondjuk egymásnak az érzelmeinket, és összejövünk. Először minden zökkenőmentesnek tűnt volt, aztán mintha ő megijedt volna. Így váltunk el egymástól, aztán augusztusban újra hallatott magáról. Megkeresett az interneten, és elkezdtünk beszélgetni. Azt mondta hiányzok neki, szeret, tetszek neki, csak nem szeret kezdeményezni, és "szerény". Elhívott randizni, megígértette velem, hogy telefonálok neki. Én megtettem, de ő nem jelentkezett. Megint annyiban maradt minden. Az iskolakezdés után már nem egy osztályba jártunk, mert más szakot választottunk. Három hónapalatt jutottunk el arra a szintre, hogy legalább köszönt nekem a folyosón. Egy-két szót szokott velem váltani, ráadásul olyan szemekkel néz rám, mintha tetszenék neki.Viszont nem lép semmit, a nyári ügyet azóta sem tudtam vele tisztázni, egyszerűen nincs rá lehetőségem, hogy kettesben tudjak vele beszélgetni.
Tudom jól, hogy tisztáznunk kellene ezt a helyzetet. Azonban amikor én színre lépnék, ő mindig egy másik lánnyal próbálkozik, akit állítólag nagyon jó nőnek tart. Ugyanakkor a haverjainak mindig azt mondja, hogy nem akar a lánytól semmit. Miért csinálja ezt az egészet? Ön szerint mi történhetett vele?Akar még tőlem egyáltalán valamit? A nagy "macsó" tényleg csak megijedt? Nem tudom, hogy mit kellene csinálnom, hogy megint közel kerüljek hozzá és alkalmunk legyen megbeszélni ezt az ügyet. Kezdek belefáradni a folytonos próbálkozásba, viszont lezáratlanul sem tudom hagyni. És persze szeretem őt. Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelettel
Szonja

Kedves Szonja!

Senkit nem érdemes lepkehálóval üldözni. Ennek a fiúnak jó oka van arra, hogy mindig elmenekül, ha túl forróvá válik a helyzet. Nyilván sokféle lehetséges magyarázat adódhatna, de a legvalószínűbb nekem a következő: ez a fiú tényleg sokat álmodozhat szép lányokkal való kapcsolatokról, de valamiért retteg az intimitástól, a valódi lelki és testi közelségtől. Más dolog valakit leereszkedően megcirógatni, és megint más vallomást felérően megérinteni. Lehet nagyfiúsan bókolni meg interneten keresztül vallomásokat tenni, meg hirtelen felindulásból szerelmes leveleket írni, de amikor tettekre kéne váltani az ígéreteket, akkor kiderül, tud-e valaki a blöffnél többet is. Feltételezem, hogy nem csak magát akarja megigézni ez a fiú, hanem másokat is, és ez egyelőre elég is neki. Úgy szeretné érezni magát, mint aki körül van véve lányokkal, s csak választania kell, de valójában fél a választástól, mert akkor következne az, amitől fél: a valódi intimitás. Ez egyfajta nárcisztikus komplexus: tetszeni akar, de érinthetetlen akar maradni. Tetszeni akar, de fél a megmérettetéstől. Ez a fiú vágyik a tetszésre, de fél a sebezhetőségétől, ezért állandóan közeledik, majd hirtelen tovaszökken. Igaznak tűnő vallomást tesz, majd váratlanul úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Ha közel engedne bárkit is magához, elkerülhetetlenül védtelenné válna. A valódi intimitásban ugyanis megszűnnek a szerepek és lehullanak a védőálarcok, és aki attól fél, hogy e mögött nincs semmi vagy lelki rútság lapul, az csak álarcosbált szeret játszani, kacérkodni, bújócskázni, de sosem megmutatni a valódi arcát. Itt tehát a tisztázás pont azt jelentené, amitől ő fél, kár lenne ezt tehát erőltetni nála. Ez csak a maga egyenes gondolkodására vall, hogy hisz abban, mindent meg lehet beszélni. Csakhogy aki nem tud nyílt és őszinte lenni, azzal nem lehet nyíltan és őszintén megbeszélni, miért is nem tud ő nyílt és őszinte lenni. Az ön esete a csalódásnak nevezett emberi élményegyüttes egy példája, amikor a megtévesztően viselkedő másik el tudja velünk ideig-óráig hitetni, hogy olyan, amilyennek látszani akar.

Üdv: Szendi Gábor