Testi bajok, lelki bajok

Mit tegyen egy aggódó anyuka, ha addig eleven kislánya nem úgy viselkedik, mint korábban? Elég csak orvoshoz fordulni, aki megvizsgálja a testi tüneteket és esetleg gyógyszert ír fel vagy egy tanácsadó segítségével a lelki bajokon is segíteni kell? Olvasónk kérdésére Benda Viktória gyermekpszichológus válaszol.

Kedves Viktória!

Azért fordulok Önhöz, mert egy eddig nem tapasztalt gondom lett.

Most már elmúlt egy éve, hogy elváltam a férjemtől. Van 2 gyermekünk, 5 és 2 éves kislányok. Az édesapjukkal jó maradt a kapcsolatom, a gyerekekkel is rendszeres kapcsolatot tart.
Az 5 éves lányom azonban nagyjából egy hete nem eszik, nem iszik, nem játszik. Csak fekszik, azt mondja hányingere van, de nem fáj semmije, nem lázas. Éppen csak annyit tudok neki adni enni vagy inni, ami a létfenntartáshoz kell, azt is nagy könyörgések árán. Eddig is csak 16 kg volt 5 éves kora ellenére, most már szerintem annyi sincs. És már az óvodában is csak fekszik.

Nem tudom, hogy ez pszichés eredetű baj nála, vagy valami betegség. Minél hamarabb elviszem orvoshoz, de szeretnék tanácsot kérni.

Azt tudom, hogy a testvérét nem szereti, ezt ő így ki is mondja, és mutatja is. Irigy rá, és nem engedi magához közel. És azt is mondja, hogy szeretné, ha az apukájával újra együtt lennénk.

Bár a válás okait nem tudja, nem tudja miért ment el az édesapja, korai lenne ebbe beavatni, de ez nem lehetséges. Azt viszont tudja, illetve én mondom neki, hogy nem leszünk újra egy család. Azt nem tudom, hogy az apukájánál mit mondanak neki, talán mást?

Kérem, hogy sürgősen válaszoljon nekem!

Köszönettel: egy kétségbeesett anyuka

Kedves Anyuka!

Jól teszi, hogy első lépésben kivizsgáltatja kislányát! Ki kell zárni a szervi, vagy élettani problémát lánya levertségének lehetséges okaként.

Azt is nagyon jól teszi, hogy nem hitegeti őt azzal, hogy majd újra együtt lesznek az édesapjával! Az ő szintjének megfelelően röviden meg is indokolhatja, hogy miért kizárt ez az állapot!

Esetleg rákérdezhet a volt férjénél is, hogy ők szoktak-e erről beszélgetni és mit mond neki ezzel kapcsolatban.

A testvérkapcsolatot áplni kell! Levelében nem említ konkrét helyzeteket, így általánosságban írnék néhány dolgot, amit érdemes lenne átgondolnia, hogy van ez Önöknél! Nagyobbik lányának nyugodtan lehetnek kiváltságai azért, mert ő nagyobb! Ne kelljen minden helyzetben jószívűnek lennie a kishúgával szemben! Ne hasonlítgassák őket egymáshoz! Legyenek helyzetek, amikor az ő szava dönt, és kishúgának szót kell fogadnia, mert ő az idősebb! Törekedjen arra, hogy mindkét lányában észrevegye, hogy miben más, mint a másik, és ezt vegye figyelembe a nevelésük során! Ne legyen olyan érzése, hogy mindkettőjüknek egyformán és ugyanúgy kell adnia akár a szeretetéből, akár a figyelméből, vagy valami ajándékból! Vegye észre azokat a helyzeteket, amikor valamelyiküknek jobban szüksége van az Ön törődésére, ráhangolódására!

Üdvözlettel: Viktória