Tisztelt Doktor Úr!
Édesapám ajánlotta az Ön címét, és amikor egyik-másik levélbe beleolvastam, hasonló gondokkal-problémákkal találkoztam, ezért is gondoltam, hogy én is írok.
Magamról: érettségizett huszonéves, magas, picit mackós alkatú fiatalember vagyok. Egész normálisan fizeto munkahelyem van. Vidám, őszinte, megbízható, hűséges, egyenes, kicsit lusta természetű vagyok. Sokféle hobbim van, mozi, szórakozóhely, séta, fotózgatás, internetezés, játék, barátokkal beszélgetés, lányok hajkurászása. Szóval szerintem ahogy egy magamkorú fiatal vidám srácnak lennie kell.
Viszont felmerül néhány dolog, ami néha előtör belőlem, és nagyon rossz érzést vált ki. Legfontosabb problémám, hogy nem találok magam mellé egy lányt. Nem kalandokat keresek, hanem komoly kapcsolatot. Jóképűnek tartanak, és én is elvárom, hogy a lány is csinos, szép arcú legyen, de nem vagyok a külsőségek rabja. Nagyon is fontosak a belső dolgok. Tehát ez lenne az egyik, hogy valahogy lassan három éve nem találok tartós kapcsolatot.
Másik probléma, amit másnál is olvastam, hogy nem találom a helyemet és nincs igazi célom az életben. Szerintem ennek oka a munkahelyem, ami elég langyos víz. Jó, de nem haladok előre. Nem tudom, mit tanuljak, hogy később jobban boldogulhassak.
A szüleimmel a kapcsolatom abszolút jó. Barátaimmal szívesen vagyok, és ők is velem. Őszinték hozzám, és viszont. Tehát a mindennapjaim vidámak.
Ebben szeretném az Ön véleményét, ötletét kérni, hátha valamelyest előrébb léphetek ebből a picit stagnáló állapotból.
Levelem tartalma nem titok. Remélhetőleg más is okul belőle, ha felhasználják.
Válaszát előre is köszönöm!