A rómaiak február 15-én ünnepelték a Lupercaliát, amit Luperca istennő után neveztek el, aki Faunusnak, az erdők, mezők, tüzek urának volt a hitvese. Ezen az ünnepen az emberek a város leghíresebb dombjának lábánál találkoztak, állat- és kenyéráldozatot mutattak be istenüknek. Az áldozati kecskék bőréből szíjakat hasítottak, amivel a férfiak megcsapkodták a közelükben álló lányokat. Ugyanezen a napon egy faládába összegyűjtötték a lányok neveit, és fiatal nőtlen férfiak húzták ezeket ki. Így megismerkedhettek egymással, és ha szerelem lett a dologból, össze is házasodtak a következő év ünnepén. Ez a nap lett a szerelmesek napja.
Az időszámítás szerint 496-ban Celasius pápa elrendelte, hogy a Luperca-ünnep helyett Szent Valentinra emlékezzenek egy nappal korábban, február 14-én. A keresztény világban ez hamar elterjedt. Az angoloknál is megkedvelték ezt az ünnepet, és 1446-ban már ünnepelték úgy, hogy a fiatalok apró ajándékokat és versecskéket küldtek egymásnak.
Franciaországban is ismert lett a "játék", ahol szív alakú piros dobozból húzták ki a fiúk a lányok neveit, illetve a lányok a fiúk neveit. Majd az 1700-as években megjelentek az első Valentin-verseskötetek. A 19. században pedig Valentin-napi üdvözlőkártyákat küldtek egymásnak az emberek, főképp a szerelmesek. A kártyák között vannak díszesek és romantikusak, de hamar megjelentek a polgárpukkasztó egypennys kártyák is karikatúrákkal és gúnyversekkel. A Penny Dreadfuls hamar kiment a divatból, az üdvözletek azóta is romantikusak.
Természetesen sok-sok babona övezi a Valentin-napot és eseményeit. Azok a lányok, akik a Valentin-nap előtti éjfélkor a temetőbe mennek, megláthatják leendő férjüket, mert a szellemek megjelenítik. Ehhez egy dalocskát kell énekelni és tizenkétszer kell elmenni a templomig.
Magyarországon sem új keletű ez az ünnep. Már középkori naptárainkban, misekönyveinkben előfordul, így ünnepét már őseink számon tartották. A Valentin magyar megfelelője Bálint, és ezen a napon ünneplik névnapjukat a ritka, Valentina nevű hölgyek is.
Valentin napján üdvözlőkártyákat, kisebb ajándékokat, virágokat küldünk szeretteinknek, barátainknak. Az üdvözlőkártyák színesek, elsősorban pirosak és "szívesek", jellegzetességük még, hogy nem kell aláírni, mert az üzenet beszél a kártya feladójáról. Ez az a nap, amikor férfiaknak is bátran küldhetünk virágot, mert ezen a napon ezt is szabad.
A kereskedők is külön készülnek Valentin-napra. Minden piros szívecskékben pompázik; a bögrék, a lufik, a csokoládék, még a ruhák is. Meglepetésnek nem kell feltétlenül ezeket a nem mindig ízléses ajándékokat venni. Bőven találunk egyszerűbb, szebb ajándékokat, amelyek ugyanúgy kifejezik érzéseinket a megajándékozott iránt.
Miért pont a vörös rózsa?
A vörös és rózsaszín színekben pompázó rózsák hosszú ideje a szenvedélyes szerelem és a romantikus érzések virágai a nyugati kultúrában.
A piros szín az élet, a vitalitás színe, serkentő hatással van az idegrendszerre és keringésre is, így ha valaki egy vörösrózsa-csokrot kap, akkor az duplán megdobogtathatja a szívét. A kínai hagyományokban a piros színtől energiát nyer a test. A legenda szerint az első vörös rózsa akkor termett, amikor Aphrodité futtában, hogy megmentse szerelmét Adoniszt egy vaddisznótól, megsebezte magát, és vére a fehér csipkerózsa szirmaira hullott.
Valentinra virágot és más ajándékokat küldhetünk akár a weben keresztül is, és a szerelem kérdéseire is választ kaphatunk több romantikus vagy humoros oldalon. Loving You.com |