Csalfa szeretők, csalfa elméletek

Hagyományosan úgy tudjuk, hogy a férfiak és nők között a féltékenység területén is jellegzetes nemi különbségek vannak. E szerint a férfiak elsősorban a szexuális hűtlenségre, míg a nők inkább az érzelmi hűtlenségre reagálnak erősebb féltékenységgel. Az evolúciós pszichológia ezt - mint minden egyebet is - a természetes kiválasztódással magyarázta. Ennek során a férfi és a női féltékenységi viselkedés különbözővé vált. A férfi, azáltal, hogy megőrizni igyekszik magának nemi partnerét, tulajdonképpen biztosítja, hogy az utódok valóban az ő utódai legyenek, ne kerüljön kakukkfióka a fészekbe. A nő ezzel szemben, amikor féltékenysége az érzelmi hűtlenség megelőzésére irányul, lényegében azt igyekszik biztosítani, hogy magának és az utódoknak fontos férfi-támogatást és erőforrásokat megőrizze - mondják az evolúciós pszichológusok. Ebben a felfogásban a hangsúly a genetikai anyag garantált továbbadásán és az utódlás kedvező feltételeinek megőrzésén van. Mellékesen jól látható, hogy az evolúciós pszichológia hogyan öltöztet tudományos mezbe olyan sémákat, amelyek társadalmilag és kulturálisan alakultak ki. Ilyen séma az is, hogy a nő a család érzelmi háztartásáért felelős, míg a férfi a "keményebb" dolgokért. Továbbá természettudományos magyarázatot igyekszik adni annak a társadalmi és kulturális ténynek, hogy a nőket sok kultúrában a férfiaknak alárendelt és a szaporodásra "szakosodott" lényként kezelik, akinek szexuális vágyai és ilyen irányú féltékenysége sem lényegesek.