A kutatók és az orvosok nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy kiderítsék, mely fóbiák léteznek, mi váltja ki őket és hogyan kezelhetőek, valamint hogy milyen szociális, neurológiai, pszichés és genetikai okai lehetnek a különböző fóbiák kialakulásának.
A kutatások előrehaladásával már bevált, illetve újabb terápiák kerülnek középpontba; a fényterápia vagy a virtuálisvalóság-terápiák (a félelmet kiváltó helyzetek és dolgok valósághű, de mesterséges stimulálásával próbálják csökkenteni a félelmet) eredményesnek bizonyulnak bizonyos fóbiák megszüntetésében, továbbá gyógyszeres terápiával is hatékony kezelés végezhető.
Mi is valójában a fóbia?
Ha valaki egy hosszú távú repülőúton nem szeret a középső ülésen ülni, az még nem jelenti, hogy fóbiás, hacsak mindeközben nem gyorsul fel a pulzusa, nem kezd el kapkodni a levegő után, nincs halálfélelme stb.
Ugyanakkor persze nem egyszerű elkülöníteni a viszolygást vagy "nemszeretem" érzést a fóbiától, amit csak még nehezebbé tesz, hogy bizonyos körülmények közt a félelmek teljesen helyénvalóak, és egyáltalán nem rendkívüliek vagy betegesek.
A fóbia bizonyos tárgyak, helyek, helyzetek kiváltotta, szinte érthetetlen mértékű félelem. A szorongó személy az érzéseit áthelyezi egy olyan tárgyra, amit el tud kerülni. (Pl. arachnophobia, ahol az illető a póktól retteg, de nyilvánvalóan nem egy pók okozott számára lelki megrázkódtatást - a pók elől viszont el tud menekülni.)
A félelmet vagy fóbiát kiváltó dologgal való találkozáskor a betegek általában a következő tüneteket észlelik:
Ha a félelmet kiváltó dolog vagy esemény éppen nincs jelen, a beteg akkor sincs igazán jól, hisz folyamatosan attól retteg, hogy mikor jön a következő roham, illetve azzal foglalkozik, hogy hogyan tudná elkerülni a számára "veszélyes" helyzeteket.
A betegség típusai
A pszichológusok a fóbiákat három fő csoportra osztják:
szociális fóbiák - a beteg bénító félelmet érez a társasági és szakmai találkozók és összejövetelek miatt, és egyáltalán minden olyan helyzetben, ahol társaságban kell lennie (sokszor ki sem mozdul a lakásból, akár évekig is!)
pánikbetegség - amikor a beteg minden különösebb ok nélkül retteg, halálfélelme, ún. pánikrohama van
speciális fóbiák - amikor a beteg valami meghatározható dologtól fél, például a zárt terektől, kígyótól, macskától stb.
E három típus közül a harmadik típus a legkönnyebben kezelhető, amiben nincs is semmi meglepő, hisz ezt a legkönnyebb a külső szemlélőnek megértenie, és a kiváltó okok is itt azonosíthatók a legkönnyebben.
A betegség eredete, okai
Az egyik dolog, ami segítette az emberiség fennmaradását, az a velünk született "ösztön", amellyel megérezzük a veszélyt, vagy felismerjük a veszélyes helyzeteket.
A félelem és a fóbia nem véletlen események. Bármitől félünk, ami veszélyezteti a faj túlélését, és az idő múlásával újabb és újabb félelmek jelentkeznek, melyek nagy többsége a négy kategória valamelyikébe tartozik.
Az is kiderült, hogy modern félelmeink ugyanúgy a paralimbikus rendszerhez kapcsolhatók, mint az ősi félelmek, mint az agy elsődleges válaszreakcióinak egész sora, például az agresszió vagy a szexuális izgalom.
Nem mindegyik félelem kapcsolható az ősökhöz, de a speciális fóbiások negyven százalékánál legalább az egyik szülőnek van valamilyen fóbiája, ami azt mutatja, hogy van némi genetikus befolyásoltság.
Ugyanakkor lehet, hogy a tanulásnak erősebb hatása van. Egy gyermekkori trauma, mint például egy kutyaharapás vagy égő ház, maradandó nyomokat hagyhat, ami elég ahhoz, hogy a későbbiekben félelem alakuljon ki.
A temperamentum vagy természet szintén meghatározó lehet, hisz előfordul, hogy két ember pontosan ugyanazt a traumát éli át, de az aggódó, emocionálisan érzékenyebb személy sokkal rosszabbul reagál, jobban ki van téve a félelmeknek és fóbiáknak.
A nem közvetlen félelmek, mint például a szülők túlzott reakciója egy bogár vagy a vér láttán, szintén negatívan befolyásol.
Ezek és még jó néhány vizsgálat azt mutatja, hogy a fóbiák kialakulását a tapasztalatok és a tanulás is erőteljesen befolyásolja.
A lehetséges kezelések és terápiák
Különböző terápiás módszereket dolgoztak ki a fóbiák kezelésére, melyek nagy része arra az elgondolásra épül, hogy a beteget szembesítik saját félelmeivel.
Egy orvos például a következőképpen kezelte betegét, aki rettegett a tűtől és a vértől. Először fényképeket mutatnak neki, azután grafikákat, majd lassanként eljutnak egy valódi, üres tűig. A tűt először megfelelő távolságból mutatják, majd egyre közelebb kerül a beteghez, míg végül képes megérinteni. A fokozatos közelítéssel végül odáig is eljuthatnak, hogy a beteg képes elviselni a vérvételt. Az egész folyamat körülbelül egy, maximum két napot vesz igénybe.
Egy másik orvos szerint ennél sokkal lassabb és hosszadalmasabb eljárásra van szükség. Ez a terápia akár 3 hétig is eltarthat. a módszer a következő, ha például valakinek pókfóbiája van. Személyes terapeutával dolgoznak napi 6-7 órát. A terápia során ahelyett, hogy minden nap egy kicsivel nagyobb pókkal szembesítenék a beteget, random módon variálják a pókokat méreteik szerint. Így a beteg eredményesebb a fóbia leküzdésében, és a viszonylag hosszabb kezelésnek és a személyes terapeutának köszönhetően nem esik vissza.
Meg kell jegyeznünk, hogy ezeket a módszereket, melyek során a beteget ténylegesen félelmet kiváltó helyzeteknek tesszük ki, nem szabad önállóan alkalmazni, mindig felügyelet mellett, terapeutával kell végezni, hogy biztonságosan és eredményesen lehessen alkalmazni őket. Ezek az ún. viselkedésterápiák összeköthetők bizonyos relaxációs technikákkal, ha ugyanis a páciens szorongását oldjuk - azaz a mérhetetlen rettegés csökken -, sokkal eredményesebben nézhet szembe félelmeivel.
Virtuálisvalóság-terápiák
Néhány esetben a fóbiát kiváltó helyeteket, mint például a repülés, magasság, nem lehet egy orvosi rendelőben reprodukálni, az ilyen esetekben alkalmazzák az ún. virtuálisvalóság-terápiákat. A terápia lényege itt is, hogy mesterségesen hozzák létre a pánikot kiváltó helyzeteket, mint például egy "valódi" repülőutat vagy óriási hegyeket.
A felmérések szerint ezek a virtuális valóságot alkalmazó terápiák ugyanolyan eredményesen használhatók, mint a valóságos konfrontáló terápiák. A speciális fóbiák adminisztrálása még könnyebb is, ugyanakkor a szociális fóbiák és a pánikbetegség (nem specifikus fóbiák) stimulálása és adminisztrálása nehezebb.
A fóbiák ezen típusai esetében valószínűleg hosszabb, több alkalmat igénylő kezelésre van szükség, és a csoportos terápiák is hatásosabbnak bizonyultak az egyszemélyes, beteg-terapeuta kezelésnél. Ráadásul ilyen esetben összetettebb feladatról van szó, mert ezek a betegek gyakran a túlzott alkoholfogyasztásban vagy a kábítószerekben keresnek menedéket.
Gyógyszeres kezelés
Lehetőség van a gyógyszeres kezelésre. Az ún. SSRI (selective serotonin reuptake inhibitors), a szelektív szerotonin-újrafelvétel-gátló szerek eredményesen alkalmazhatók a fóbiás és pánikbetegségek kezelésére. Sőt, a legtöbb esetben a gyógyszeres és a terápiás kezelés kombinációja jelenti a megoldást.
Összefoglaló
A fóbiák összetett betegségek, melyek ma már viszonylag jól kezelhetők. Egy speciális fóbia kezelése gyorsabb és eredményesebb lehet, mint egy pánikbetegségé, ahol a rohamot kiváltó helyzetek közel sem olyan egyértelműek. A fóbiák különböző típusai különböző kezelést igényelnek, gyakran a kombinált (gyógyszer + pszichoterápia) kezelés segíthet.
A fóbia nem hisztéria, hanem betegség, ami igen súlyos is lehet és ami szakértő ellátást igényel.
További részleteket olvashatnak a MediCentrumban
Ajánlat
A fóbiák diagnosztikája és terápiája
Gondolatok a fóbiáról
A fóbiák általában gyermekkorban vagy fiatal felnőttkorban kezdődnek, és végigkísérhetik az egyén életét. Nőknél gyakoribb az előfordulásuk.
Korábban
A pánik nem hisztéria, hanem betegség
Gyógyító hatású virtuális valóság
Pszichológusok egy csoportja azt állítja: a számítógéppel szimulált, háromdimenziós veszélyhelyzetek segíthetnek legyőzni a legkülönfélébb fóbiákat.