Hogyan szeretünk?

Illúziók

Az ember tele van a szeretet, a szerelem vágyával, és nagyon könnyű ezt rávetíteni valakire, aki kicsit is hasonlít a bennünk élő képre, valakire, aki kiemel a magányunkból. A kezdeti ismerkedés izgalma, az egymásba tekintés élménye, a meghittség érzése akár megtévesztés is lehet olyan szempontból, hogy ha ez elveszíti újdonságát, a nagy fellángolás is elhamvad. Ilyenkor több fél számára az a természetes, ha másnál próbálkozik, és ugyanolyan vehemenciával végigéli a szerelemnek hitt első fokozatokat, abban a hitben, hogy ez végre az igazi, aztán valamiért ismét kudarcot vall.

Önző szeretet

A szerelem másik vakvágánya, amikor az egyedülléttől való félelmében az egyén belekapaszkodik valakibe, birtokába kerül társának, vagy birtokolja azt. Mindkettő elveszíti egyéniségét (ha egyáltalán volt nekik), és teljes egymástól való függőségben élnek, abban a hitben, hogy nagyon szeretik egymást.

Szeretni nehéz

Miért történnek kudarcok? Mire nem figyelünk? Talán pontosan a figyelem a kulcsszó. A szeretet és a szerelem nem passzív állapot, hanem tevékenység: odafigyelés, türelem, tisztelet, adni és kapni tudás. A legtöbbünk képzeletében a szerelem az, ami csak úgy jön, anélkül, hogy bármit is tennénk, és mi attól a pillanattól fogva "benne vagyunk". Ez idáig talán rendben is van, viszont ahhoz, hogy egy kapcsolat fennmaradjon, már több kell, és ez már fárasztóbb. Ahhoz, hogy két ember egymás mellett tudjon maradni, rengeteg törődésre, figyelemre, felelősségre és kompromisszumkészségre van szükség, és ezek egyáltalán nem születnek velünk, ezeket tanulni kell. Először is mindenkinek önmagában kell kifejlesztenie ezeket a képességeket, továbbá éretté kell válnia arra, hogy szerelme cselekvő erő legyen. Két teljes integritású ember tud igazán odafigyelni egymásra, úgy adni, hogy közben ne féljen attól, hogy ő ettől kevesebb lesz. Szeretni tudni azt is jelenti, hogy úgy tud valaki adni, hogy ettől ő is több lesz. De remélem, ezt senki nem fogja fel úgy, mint egy csereakciót.

Illúziók elvesztése

Azt is meg kell tanulni, hogy ne elnyomjuk a partnerünket, hanem olyannak szeressük, amilyen ő, az ő igazi egyéniségét lássuk, és ne akarjuk megváltoztatni, vagy olyanná formálni, amilyenné mi szeretnénk. Egy kapcsolatban két ember közeledik egymáshoz azzal a vággyal, hogy megismerjék egymást, hogy felfedezzék önmagukat egymásban, vagy talán valamilyen mélyebb megismerés birtokába kerüljenek. És ezt csak őszintén lehet, önmagunkat adni úgy, hogy az öröm legyen mind a társunk, mind önmagunk számára.

A legfontosabb: "Szeresd önmagad!"

Arra hívta fel a figyelmemet ez a könyv, hogy gondolkodjam el azon, mennyit teszek én ennek érdekében, vagy hogy megkérdezzem, mit tesznek mások. Olyan könnyű a szerelem romantikus "magával ragadásában" hinni és kizárni magunkat mint aktív cselekvő egyéneket. Szükség van arra, hogy önmagunkba nézzünk, saját személyiségünk felépítésére, és arra is, hogy harmóniában legyünk önmagunkkal és a világgal. Amíg magunkat nem ismerjük, hiába fordulunk mások fele. Az első számú törvény, hogy először önmagunkat kell elfogadnunk, szeretnünk ahhoz, hogy másokat szerethessünk és mások is szeressenek minket. Ha mindezt elfogadjuk, azt is megértjük, hogy ezért már tenni kell, mondhatnánk úgy is, hogy tanulni kell.

Ha kíváncsiak a részletekre, akkor Erich Fromm A szeretet művészete c. könyvét megrendelhetik a Fókusz Online könyváruházunkban.

Erich Fromm: A szeretet művészete (online)

Erich Fromm honlapja