A vágy forrása

Vágólapra másolva!

Bár számos vizsgálat kimutatta, hogy az ismert kék tabletta - az utasítások pontos betartása és időnkénti szakorvosi vizsgálat mellett - nem károsítja az egészséget, a férfiak jelentős százaléka idegenkedik a szertől. Ebben részben szerepet játszik a média által közvetített elriasztó példák sorozata (infarktusok, halálesetek), részben pedig az a nem elhanyagolható tény, hogy a tabletta nagyon drága. A magyar átlagfizetésből egyszerűen nem futja rá. Mihez kezdhetnek tehát azok az urak (és hölgyek!), akik szexuális téren kihívásokkal küszködnek, de a szer használatát mellőzni kívánják?

A kínai "kopasz tyúk bájital"

Világszerte sokan folyamodnak az élvezetszerzés ősrégi módjához, a több mint 6000 éves, híres kínai "kopasz tyúk bájitalhoz". A furcsa név onnan ered, hogy egy 70 éves férfi felesége különleges növényi kivonatot kevert urának ételébe, hogy házaséletüket fölélénkítse. A férj azonban túlságosan hevesen viselkedett, ezért az asszony a baromfiudvarba dobta ki a csodaszer maradékát. Egy kakas lenyelte, és utána napokig egyfolytában hágott egy tyúkot. Közben csőrével csipkedte a fejét, míg a szerencsétlen állat teljesen kopasz nem lett. Ennek a "schizandra sinesis" nevű növénynek a főzetét napjainkban is több ezren kipróbálják.

A "placebo" hatás

Az évszázadok során szép kis lista gyűlt össze vágyfokozó ételekből is. Egykor azokat az ennivalókat tartották vágykeltő hatásúnak, melyek szemmel láthatóan a szerelmi párviadalra induló férfi fegyverét jelképezik: ilyen például a hal, a spárga.

Pezsdítő hatásúnak tartják a nagy kalóriatartalmú étkeket (parmezán sajt, csokoládé) és a rafinált ínyencségeket (kaviár, osztriga). Egyiknek sincs valódi hatása, de aki hisz benne, annak bármelyik használ. Ez placebo hatás. Voltak bölcs orvosok, akik kenyérbélből gyártott és házilag sztaniolba csomagolt "gyógyszert" nyújtottak át impotenciára panaszkodó betegeiknek, és a kenyérbél sokszor használt, mert önbizalmat adott.

A kukorica varázslatos hatása

Nem szerepel a néphagyományban a kukorica, pedig annak valóban van vágykeltő hatása. Ez nem babona, hanem tudományos háttere van. A hatás titka: szervezetünkben rendes körülmények között egyensúlyban vannak a szexuális vágyat gátló és ösztönző anyagok. A gátló hatású szerotonint szervezetünk a tripofan nevű aminosavból szintetizálja. Tripofan minden élelmiszerben van, kivéve a kukoricát. Ha tehát csak kukoricát eszünk, nem jut a szervezetünk tripofanhoz, és így csökken a szerotonintermelés is. Ha aztán a szerotoninszint egy bizonyos küszöbérték alá süllyed, nem indulnak el többé gátló impulzusok az agy központi idegrendszere felé, agyunk sejtjei csak az ösztönző impulzusokat kapják meg. Amikor laboratóriumban tengerimalacokat 24 óra hosszat kizárólag vízből, kukoricából és némi sóból (tehát kukoricamáléból) álló diétára fogtak, az állatok olyan eszeveszett szexuális tevékenységbe kezdtek, hogy már azt sem tudták, a partner éppen fiú-e vagy lány. Amikor a hímek heréi már kimerültek, akkor is tovább folytatták vad játékukat minden öröm nélkül. Ez arra is figyelmeztet, hogy a kukoricadiétát sem szabad túlzásba vinni. Ez a "szerelmi bájétel" éppúgy árthat, mint bármiféle - akár ősi, akár modern - szerelmi bájital.

A tánc

Enrico Galeotto padovai szexológus szerint azonban a legfőbb afrodiziákum egy ember elbűvölő személyisége. Nem becsülendő alá a hormonok szerepe, de az emberi szexualitás mégis elsősorban pszichés jelenség. Érzékeink a partner mozgásáról, hőmérsékletéről, szerelmi készségéről küldenek jeleket az agyba, és a vágy innen indul el. Ami a mozgást illeti, nyilvánvaló, hogy az emberi test nagyobb érzéki hatást gyakorol ránk mozgás közben, mint mozdulatlanul. Gondoljunk csak a tánc varázsára. Nem véletlen, hogy Angliában még az álszent viktoriánus korban sem tiltották be a színielőadások egy sajátos formáját, az élőképeket. Ebben meztelen nők is szerepelhettek, de mozogniuk nem volt szabad.

Tény, mi tény, ahhoz, hogy egy férfi és egy nő az adott pillanatban megkívánja egymást, számos pszichológiai és fizikai készségnek, kulturális és környezeti tényezőnek kell megfelelőnek lennie.