Akik csak magukat szeretik

A mitológiai ifjúra hivatkozva Sigmund Freud alkalmazta elsőként a nárcizmus kifejezést a szexuális fejlődés egy primitív állapotának megnevezésére, amikor a szexuális ösztön, a libidó tárgya maga az alany. Freud hangsúlyozza, hogy a nárcizmus nem patologikus formája nem egyfajta szexuális zavar, hanem minden emberben valamilyen szinten megtalálható jellemvonás. Elmélete szerint az önimádat befolyásol a partnerválasztásban, mert mindenki saját magát keresi párjában.

A háttérben önbizalomhiány rejtőzik

Egyes személyekben túlteng az önimádat, jellemükben tipikus nárcizmusra utaló megnyilvánulások hemzsegnek. Ezek az emberek folyton csodálatra, figyelemre vágynak. Kihasználják a környezetükben élőket, hogy növeljék saját fontosságukat, kielégítsék saját vágyaikat, anélkül hogy figyelembe vennék mások igényeit és jogait. Irreális fantáziákat szőnek pénzről, sikerről, hatalomról, szépségről, de ugyanakkor fontosságérzetük sokszor a másik végletbe csap át. Levertek lesznek, önértékelésük megzuhan, mivel az általuk mutatott felsőbbség alatt bizonytalanság, alacsony önértékelés, önbizalomhiány rejtőzik.

Úgy tűnhet, hogy érzelmi és szexuális életük nagyon intenzív, de az esetek többségében képtelenek őszinte örömet nyújtani, hidegek, elutasítóak, mert mások érzelmei nem hatnak rájuk. Nem képesek felfogni a többiek, megérteni mások lelki világát. Úgy gondolják, hogy amit ők éreznek, azt érzik mások is, éppen ezért bosszantja őket, ha más nem olyan reakciót viselkedésükre, mint ahogy azt ők elvárják. Kapcsolataik instabilak, könnyen esnek túlzásokba. Egyik pillanatban idealizálnak valakit, máskor ugyanazt megvetik, lenézik.

Az önimádó nemcsak külsejével foglalkozik sokat, de bensőjét is megpróbálja határozottnak erősnek mutatni. Elhessegeti magától a gyengeség, törékenység szellemét, néha arrogáns, néha túlságosan visszafogott, de mindezzel csak megpróbálja felhívni magára mások figyelmét, igyekszik kritikát kiváltani belőlük.

A nárcisztikus ember szexuális magatartása

A nárcista jellemzők nemenként eltérőek egyes pontokban. Az önimádó nő azt mutatja, hogy nincs gondja a szexuális életben, de valójában erős frigiditással küzd. Képtelen átadni magát a testi örömök élvezetének, nem tudja fogadni a gyengédséget. Az orgazmust legtöbbször csak színleli, és gyakran el is utasítja a szexuális kapcsolatot.

Az önimádó férfi nem tud tartós, mély kapcsolatot kialakítani nőkkel, mivel minden hölgypartnerében saját szexuális vonzerejének megerősítését keresi csupán. Kiváló szerető lehet, aki ismeri a szerelmi játékok minden csínját-bínját, de valójában nem vonzza a női test. Igyekszik bizonyítani szexuális képességeinek kiválóságát, ezért örömet tud adni a nőnek, de számára csupán a bizonyítás öröme a lényeg, nem maga az élvezetnyújtás.

Korábban
Látvány-férfiak - avagy a fordított emancipáció
Co-depencencia - társfüggőség
A férfi, aki nem akar felnőni

Ajánlat
Elkerülhető-e a családi katasztrófa? - Bordás Sándor cikke, melyben olvashatnak a nárcisztikus párválasztásról
Pszichológia Online

Olvasta már?
A pszichikus fejlődés problémái
Személyiségpszichológia