Legfeljebb elválunk!

Minden házasság valójában két házasság: az egyik a férfi, a másik a nő fejében lakozik. Amikor válásra kerül a sor, gyakran nem is az a kérdés, miért válnak el a felek, hanem az, hogy miért házasodtak össze.

A válási szándék ugyanis leggyakrabban a rejtett házassági elvárások zátonyra futását jelzi. A házasságkötés az egyik legkomolyabb, élethosszig szóló titkos szerződés, melyet meglepően komolytalan alapokra építenek az emberek. Egyrészt mindkét fél fejében él egy gondosan megszövegezett szerződés, amit nevezhetünk házasságprogramnak, vagy házasságscriptnek, de ez a forgatókönyv jórészt tudattalan, még a tulajdonosa sem ismeri, aki pedig végre fogja hajtani, illetve meg fogja követelni a benne foglaltakat. És ha még az sem ismeri, akinek a fejében van, honnan is ismerhetné a másik. Amikor aztán kimondják a Boldogító igen-t, valójában inkább Megtévesztő igen-ről kéne beszélnünk, hiszen mindkét fél számára ismeretlen szerződést, ígérvényt, vállalást ír alá képletesen.

Mi több, a férj olvasatlanul firkantja alá apósa és anyósa fejében élő szerződéseket is, és a feleség ugyanígy jár el. Mondjuk a férj gondatlanságból aláírja, hogy "apukával majd együtt műveljük hétvégeken a szőlőt", s csak később derül ki, hogy a vej bizony utálja a kapálást, inkább otthon ülne meccset nézni. "Nem ilyen vőt ígértél nekünk", indul be ilyenkor lányuk felé a szülői áskálódás. Aztán sorban derülnek ki a "bajok", vagyis a férjek, a feleségek, az apósok és az anyósok, na meg a tágabb rokonság számára kezd megvilágosulni az évek során, hogy bizony a másik fejében valami egészen más szerződés áll. Ilyenkor kezdődnek a néma csalódások, vagy a tányérdobálós veszekedések. Mind-mind az egyoldalú szerződések egyes pontjait kérik számon. "Azt hittem, imádod a szexet", vagy "azt hittem, sose unsz meg", vagy "azt hittem, te is szereted a gyerekeket", vagy "azt hittem, te sokra viszed", vagy "azt hittem, a kedvemért abbahagyod az ivást". Vagy ha nem aprózzuk el, vegyük azt a vastag betűs kitételt, amely majd mindenki szerződésében szerepel: "azt hittem, mindig szeretni fogsz, jóban-rosszban". Ennek a "mindig szeretni fogsz" tételnek a kifejtése a személyre jellemző házasságscript egyik lényeges elemét tárja fel. Ez jelentheti azt, hogy "mindent el fogsz tűrni tőlem", jelentheti azt, hogy "mindent megteszel értem", hogy "mindig kívánni fogsz", hogy "sosem csalsz meg" stb.
Természetesen ezeket könnyű megígérni, könnyű elvárni, de lehetetlen betartani. Ezek valójában házassági hiedelmek és házassági mítoszok, melyek nem számolnak idővel, változással, öregedéssel, nehézségekkel, mondhatni, nem számolnak az emberi természettel és körülményekkel. Mintha az esküvők bombasztikussága és csinnadrattája újra és újra ismétlődően azt akarná elfeledtetni a házasságot kötő Nővel és Férfival, hogy micsoda veszélyes vállalkozásba is fognak. A nagy, ismeretlen világba induló és talán soha vissza nem térő expedíciókat szokták akkora pompával búcsúztatni, hogy az egyben a megelőlegezett végső búcsú is.