Politika a szülőszobában

Egy dél-afrikai költő és tudós a múlt század húszas éveiben kafferbivalyok szülését vizsgálta. Amikor egy részüknek közvetlenül a szülés előtt kevés bódító szert adott, azt találta, hogy ezek a bivaly-anyák a szülés után elutasították újszülöttjüket. Ma már sokszorosan igazolt tény a születés utáni rövid érzékeny időszak léte, amely rendkívül fontos az anya és baba közötti biológiai és érzelmi kapcsolat kialakulásához. Egy francia szülészorvos nemrég megjelent könyvében meggyőzően érvel amellett, hogy szeretetre való képességünket egész életre szólóan meghatározzák a születés körül lezajló folyamatok és a születés körülményei.

A szülés előtt, közben és után rendkívül sokféle hormonális változás zajlik az anyában és a babában is. Ezek a folyamatok ősi sablonok szerint alakulnak, és lehetővé teszik, hogy anya és újszülöttje a megszületés pillanatától harmonikus kapcsolatba kerüljenek.
Mindez csak akkor megy így, ha a vajúdó anyát és a szülés egész folyamatát nem zavarják meg külső beavatkozások, a szülés nyugodt, meghitt és védett környezetben történik. Ekkor az anyának lehetősége van arra, hogy kövesse saját, belső ritmusát, amelyet az agy ősi struktúrái irányítanak. Mindenféle agykérgi izgalom gátolja ezt a folyamatot, írja Michel Odent doktor. Példának az erős fényt, megfigyelők és aktívan beavatkozó segítők jelenlétét hozza fel, nem is szólva a gyógyszeres beavatkozásokról. A nyugalmat megzavaró izgalmak stressz helyzetet hoznak létre, amikor a szervezet ösztönösen harcra, menekülésre alkalmas hormonális választ ad, ami gátolja a szülési folyamatot. Odent doktor érdekes párhuzamot talál a szexuális együttlét és a szülés között. A szexuális aktus akadályai is agykérgi eredetűek, amikor zavaró gondolatok, félelmek törnek be és leállítják az egymásra hangolódást, a kölcsönös hormonális változásokkal járó izgalmat és az orgazmust. Sőt, mindkét folyamatban, a szülésnél és a szexuális orgazmusnál ugyanazon hormon, az oxitocin jelentős szerepet játszik, mégpedig a férfiorgazmusban is.