Vannak született nevettetők, és vannak, akik hiába próbálkoznak, egyáltalán nem tudnak szórakoztatóak lenni. Van, akinek csak az elején nehéz másokat megmosolyogtatni, és van, akit kezdettől fogva le sem lehet állítani a viccmesélésben. Hogy kinek milyen és mennyi humorérzék adatott meg, és mennyit akar kapni a másiktól, ez teljesen változó. De hogy kipuhatoljuk, hogy közös hullámhosszon tudunk-e lenni párunkkal, ha nevetésről van szó, nem árt már az első randin körbeszimatolni.
Az első randevún a másik belső tulajdonágainak, szokásainak, kedvenc időtöltéseinek, világlátásának kipuhatolása mellett a humorérzék felderítésére is fontos időt és energiát szánnunk. Mert a spontán megnyilatkozások, a reakciók - vagy épp reakciónélküliségek - azonkívül, hogy oldják az első randi miatt érzett feszültséget bennünk, sok mindent elárulnak alaptermészetünkről, a humorhoz való viszonyulásunkról, az egész személyiségünkről.
Olvassunk a viccek között!
Ha társunk próbálkozik lazábbra venni a beszélgetést, és bedob az ismerkedés alatt néhány vicces megjegyzést, a randi végére sokat megtudhatunk róla.
Ha beszélgetéseink alatt partnerünk csak nagyon óvatosan, nagyon finoman mer humorizálni, ez arra vall, hogy az illető nagyon figyelmes, nagyon alkalmazkodó, talán kicsit visszahúzódó is, mindenesetre senkit nem akar megbántani esetleges tapintatlanságával, ezért inkább csak nagyon visszafogottan közeledik személyünk humorra fogékony részéhez.
Ha a partnerünk bátrabban, kedvesen, csipkelődve, de nem bántóan humorizál, humorával sokszor reflektál arra, amit mi mondtunk, az arra vall, odafigyel ránk és arra, amit mondtunk, teljes figyelmével jelen van a szituációban, könnyeden bánik a humorral, tudja pozitívan, derűsen szemlélni a dolgokat, tud lazítani, alapvetően vidám, kiegyensúlyozott és nem túl görcsös. Viszont nagyon gyorsan vág az esze, vele mindig lehet majd nevetni egy jót, ha úgy hozza kedvünk.