Mindennapi játszmáink

Amikor az 1980-as években először megjelent a "kiugrott" pszichoanalitikus Eric Berne Emberi játszmák című könyve, a társasági élet kedvelt szórakozása volt a játszmaelemzés. Mindenki jól "fejbeelemezte" a másikat, mígnem aztán kiderült, hogy játszmaelemezni valódi lelki élet helyett maga is játszma. Azóta megcsappant a lelkesedés a tranzakcionális analízis vagy TA iránt, de nem azért, mintha elvesztette volna érvényét, hanem lett helyette a sokkal izgalmasabb agykontroll, mindenki lement alfába, holott tétába kellett volna, de Silva leragadt a hipnóziskutatás egy korai stádiumánál. De korunk jobban szereti a csodavárást, mint a kijózanító realitást.

Ahogy Berne mondja, az emberek egyik legnagyobb gondja az idő strukturálása, vagyis eltöltése. Mindenki retteg az unalom megsemmisítő élményétől, a céltalanságtól. A másik alapvető szükséglet a kapcsolat, hogy legyen valamilyen, akármilyen kapcsolatunk másokkal. Az időtlenség és a kapcsolatnélküliség magát a létezés élményét kérdőjelezi meg. A játszmamentes élet az intimitásban, az őszinteségben, a nyíltságban valósul(na) meg. Gyerekkorunkban azonban arra neveltek, hogy az intimitás, az őszinteség, a nyíltság veszélyes dolog, mások - olykor maguk a szülők - visszaélnek vele. Ezért az emberek fokozatosan megtanulják, hogy a struktúra és a kapcsolat iránti igényüket kerülő úton elégítsék ki.
A játszma (game) olyan kommunikáció, amelyhez legalább két ember kell, s mindkét félnek rejtett nyereség a célja. A játszma mindig ugyanúgy zajlik le, mint egy kis színházi jelenet, s a kommunikáció általában egy nyílt és egy rejtett síkon zajlik. A játszma sosem megoldásra, hanem a helyzet ismétlésére irányul, mert ez biztosítja a szereplők ismételt nyereségét.

A nyílt és rejtett kommunikáció egyidejűsége egyből világossá válik a következő párbeszédben:
A (sírósan): Segítenél lerakni a kocsiról?
B (álvidáman): Hogyne, szívesen. Bárkinek, bármikor szívesen segítek, ez az életem értelme.

A mondatának az a jelentése: "Tudom, hogy úgyse fogsz segíteni." Ez kiváltja B-ből azt a választ, amely látszólag készséges, valójában gúnyt takar. A kettős kommunikáció során szokott előfordulni, hogy mondjuk A a fenti esetben megkérdezi: "Most tényleg, vagy csak gúnyolódsz?" Mire B: "Hát szoktam én gúnyolódni?" A kettős síkon kommunikálót nem lehet "megfogni", mert ha akar, elbújik a nyíltan vállalható felszíni sík mögé. (A szavak szó szerinti jelentése mögé.)
A nyereség megértése olykor némi bonyodalmat szokott okozni, mert mindenki valami pozitív dologra gondol ilyenkor. A nyeresége a fenti rövid "adogatásban" lehet, pl. az, hogy "ó, én milyen szerencsétlen vagyok, ilyen férjjel áldott meg sors, de meg is érdemlem". B nyeresége meg mondjuk: "Hogy miért nem lehet soha egy nyugodt percem?".

A nyereségek leggyakrabban valójában egy általánosabb forgatókönyvből, a scriptből érthetők meg. A script egy rejtett életprogram. Legelvontabb formájában négy alapverziót szoktak megkülönböztetni: "Én OK vagyok, a világ is OK"; "Én OK vagyok, a világ nem OK"; "Én nem vagyok OK, a világ OK"; és "Én nem vagyok OK, a világ sem OK".
Például A scriptje valószínűleg az, hogy ő sem OK, a világ sem OK. Ezért nem hisz abban, hogy ő segítségre/figyelemre érdemes, és a világ nem is adja azt meg. B meg gondolhatja azt, hogy ő OK, de a világ nem az (mindenki csak nyaggatja). Ha valaki nem tartja OK-nak magát, akkor például igyekszik elhárítani minden olyan személyes vagy tárgyi kihívást, amihez méltatlannak érzi magát (nem választ szép nőt/férfit, szociálisan nagy presztízsű barátot, nem tűz ki nagy célokat, munkahelyén gyorsan bebizonyítja, hogy rá nem érdemes számítani, és mindehhez megteremti az ideológiát, amely át fogja hatni az életét).

A scripteket a szülők programozzák be gyerekeikbe, és az emberek a scripteket hajtják végre, hacsak fel nem törik a programot és át nem tudják írni.
A nő, aki például valamiért soha nem talál megfelelő partnert és végül idős szüleivel éli le életét, valószínűleg azt a scriptet hajtja végre, hogy "Te nem hagyhatod idős szüleidet magukra!" ("Te csak akkor vagy OK, ha megvédsz minket a nem OK világtól!").
Az alkoholista lehetséges scriptje: "Rossz vagyok, de ti tesztek tönkre." ("Nem vagyok OK, de ti sem vagyok azok.")
A scriptből aztán rengeteg játszma közvetlenül is levezethető, ezek a script játszmái. De vannak olyan játszmák, amelyek egyszerűen az időtöltést szolgálják, mondhatni szórakozásból űzik az emberek.