Bünti: no szex, egy hétig

Életünk követelődző párja már megint letörte a libidónkat, pedig amúgy imádjuk. Hogy ne legyen nagyobb kalamajka, jobbnál jobb kifogásokat keresünk az egész hétre, miközben persze mi is rágódunk, hogy milyen jó lenne egy kis szex.

Mit mondjunk? Hát, az igazat, azt biztosan ne, ezt saját tapasztalatból mondom. Úgysem értené meg, hiába is próbálkoznánk hosszú, tudományos, szemléltető előadással. A férfiak agytekéjének befogadóképessége ugyanis csak bizonyos, előre kódolt információkra korlátozódik, és a "most nem kívánom" kifejezés felfogása, valahol a homályzónában maradt. Azért ne keseredjetek el, megosztok veletek pár trükköt, amivel kihúzhattok néhány válságos napot.

Szombat

A drágám este szülinapi buliban volt, kizárólag hímek társaságában. Ezen alkalmakkor kedvesem és barátai órákon keresztül próbálnak túltenni egymás alkohol-befogadóképességén. Egyszer láttam mindezt. Egyszer.

Hazatérve azonban nem félájult, inkább kanos. A lábában még benne van a bugi, így hajnaltájt egy dülöngélős sztriptízzel akar levenni a lábamról. Jóval kevesebb, mint több sikerrel. Magyarul: egyszerűen legurítom magamról. Ám ekkor még nem gyanakszom, hogy szexuális működésemben zavar készül támadni.

Vasárnap

A délelőtt és a délután részemről bevásárlással, takarítással, mosással telik. Kedvesem programja jórészt jajgatásból, a heverő és a hálószoba közötti ingázásból, valamint folyamatos fogadkozásokból állt, miszerint ő többet soha, de soha nem iszik. Eközben én sűrűn emlegetem édesanyját s azt, hogy ilyenkor miért nem kedves mamát boldogítja inkább.

Este kiadós vacsora, minekután édesem ph-ja helyrebillen, és újra bepróbálkozik. Erre én bevágom a durcit, mivel miatta ki sem mozdultunk egész nap, és különben is!

Hétfő

Reggel gondterhesen kezdem a munkám, hisz gyanítom, a mai estét már nem úszom meg némi entyem-pentyem nélkül, pedig múlt hét pénteken volt és úgy emlékszem, nem is akármilyen. Jó, gondolom, most elkél a telefonos segítség, s tárcsázom pasifaló barátnőmet.

Nos, ő a megjátszott orgazmusok okleveles nagymestere, állítása szerint az évek során ezek számát oly szintre fejlesztette, hogy már nem tud különbséget tenni valóságos és álságos csúcsrajutásai között. Problémám hallatán sikítva kántálja a telefonba, hogy csak ezt ne, csak ezt ne, csak ezt ne csináld! Egyéb jó tanáccsal nem tud szolgálni.

Ezek után úgy vélem nem a megfelelő emberhez fordultam. Hazaérve azonban adja magát az engem megmentő ötlet, hiszen párom már a nagyképernyős készülék elé befészkelve várja kedvenc sorozatát, a Macsupicsui helyszínelőket. Akkor én rögtön rávetem magam, mert jól tudom, hogy eme filmtörténeti remeket egyik héten sem hagyja ki. És bejön! Most ő hessegeti el taperoló kezeim, tolja el csókos ajkam a "majd a film után, bébi" rém férfias mondat kíséretében, baromi nagy okot adván ezzel aznapi megsértődésemre.