Lemondani a vágyakról

Ha szeretnéd valakivel megosztani gondjaid, ha egy kívülálló szakértelmére volna szükséged, fordulj tanácsadónkhoz. Olvasónk levelére Szendi Gábor, klinikai szakpszichológus válaszol.

Tisztelt Doktor Úr!

21 éves, főiskolás lány vagyok. Két és fél éve vagyok együtt a barátommal. Szeretem, és jó vele, de másfél éve, egy részeg éjszakán megcsaltam: lefeküdtem egy csoporttársammal. A barátomnak nem mondtam el a történteket. Rá egy hétre megint megtörtént, és azóta is folyamatosan tart.

Szeretőm lett. Csak úgy sodródtam az eseményekkel. Nem értem, miért csinálom, hiszen szeretem a barátomat, de valamiért olyan más a csoporttársammal, valahogy jobb.

Neki is voltak barátnői mellettem, de mindig megcsalta őket velem. Beszélgettünk az érzelmekről, de azt mondta, hogy nagyon jó velem a szex, de érezni nem érez semmit irántam. Én is valami hasonlót válaszoltam neki, de az a baj, hogy nekem valójában nem csak a szexről szól. Kezd kialakulni valami. Amikor nincs velem, hiányzik, ha más lánnyal látom, féltékeny vagyok. De ő is nagyon féltékeny, sokat is veszekszünk emiatt. Ha nem érez irántam semmit, akkor miért féltékeny?

Nem értem, mi van. Felvetette azt is, hogy járjunk, de kinevettem, hiszen van barátom, és érzelmekről egyébként sem beszéltünk. Erre azt mondta, hogy hagyjam ott a barátomat. Próbáltam megszakítani vele a kapcsolatot, de ő hívogatott, megkeresett, és eddig még mindig sikerült levennie a lábamról. Nem tudok neki ellenállni.

Mit tehetnék, hogy sikerüljön megszakítani vele végleg a kapcsolatot? Ön szerint tényleg csak a szex miatt van velem? Vagy mit akar tőlem tulajdonképpen?

Egnessz

Kedves Egnessz!

Az alapkérdés az, hogyan lett "kitalálva", "kifejlesztve" az agyunk. A legtöbb emberi probléma ugyanis az örömöt adó szenvedélyekkel kapcsolatban az, hogy az emberek "kezében" van egy bonyolult műszer, az agy, aminek használatára nem vagyunk kiképezve. Ez az agy úgy működik, hogy ha valamely tevékenység a jutalmazó központot ingerli, akkor ez a jutalmazó központ onnantól sarkallni fogja az agy tulajdonosát arra, hogy ismételten keresse azt az aktivitást.

Patkányoknál például a jutalmazó központba épített elektródával el lehet érni, hogy a patkány egész nap a pedált nyomogatja, amellyel stimulálhatja a jutalomközpontját, és szó szerint éhen hal, mert többé már semmi más nem érdekli. A szex, a drog, a dohányzás, a játékszenvedély mind-mind a jutalmazó központ elszabadult viselkedéséről szól. Olyan ez, mint a palackból kiszabadult szellem, amely többé már nem akar visszabújni a palackba, vagyis aki megismer egy örömöt, legyen annak forrása értelmileg, erkölcsileg elfogadhatatlan, nehezen mond le róla. Az agyunk ilyen ismerete arra tanít minket, hogy ne kísértsük magunkat olyannal, aminek nem szeretnénk a rabjává válni, mert könnyen elhatalmasodhat rajtunk a függőség. Nem jó tehát "kísérletezgetni".

A másik fontos mechanizmus, amely megfékezhetetlenül képes elszabadulni, az a kötődés. Különösen nőknél gyakori, hogy a szexuális kapcsolat előbb-utóbb érzelmi kötődéshez vezet, mert a női agy így van programozva. Hiába áltatta magát tehát ön is, hogy ez csak szex, a természet gondoskodott arról, hogy ez sokáig ne lehessen így. Azok az erkölcsi tilalmak, amelyek a monogámiát védik, vaskalaposnak tűnhetnek, de valójában mélyen gyökerező ősi tapasztalatokra épülnek.

Hogy csoporttársa miért féltékeny, az megint csak érthető. A férfiak szeretnek szexuálisan birtokolni nőket, ez is egy ősi program, ami azonban nem jelent szerelmet. Tehát lehet ő féltékeny arra, hogy ön ne "szaporodjon" mással, miközben ez nem jelent semmi többet, csupán biológiai-genetikai késztetést.

Hogy nem tud ellenállni neki, azt igazából nem hiszem el, én inkább úgy fogalmaznék, hogy nem akar bármi áron ellenállni. Úgy szeretné megoldani a dolgot, hogy ne kelljen lemondania semmiről, csak szűnjön meg a vágy. De az nem fog, mert elszabadult a vágy, és önálló életre kelt. Ezt csak akarattal lehet leállítani. A lemondani tudás egy képesség, amit gyakorolni kell. Az emberi sorsok különbözősége (ki sikeres, boldog, ki meg nem az) ilyen képességek gyakorlásán múlik: tudjuk-e vágyainkat gátolni céljaink érdekében, ellent tudunk-e állni kísértéseknek, amelyek nap mint nap körülvesznek minket. Egyszerűnek tűnik, olykor mégis kivitelezhetetlen.

Üdv: Szendi Gábor