Keserves tanulás

Közhely, de igaz: minden fájdalmas szakítás megtanít minket valamire. Olvasónk levelére válaszol a Facér Csajszi.

Kedves Facér!

Elkeseredve, összeomolva írok neked. 41 éves férfi vagyok. Öt évvel ezelőtt megismertem a világ legédesebb nőjét, ő 16 évvel fiatalabb nálam. Otthagytam érte a családot, mindent. Ő nyugalomra, biztonságra vágyott, egy nehéz kapcsolat végén volt. Megadtam neki mindent, vállaltuk szerelmünket, és semmi sem okozott nekünk problémát. Úgy éltünk együtt öt évig, ahogy azt mindenkinek kivánom.

Most elhagyott. Azt mondja, élni akar. És szerelmes egy korban hozzá illő fiúba. Szépen váltunk el, barátok maradtunk - amibe én majdnem belepusztultam. Várok rá, nagyon szeretem. Csak szerintem nem hiszi el, hogy vissza tudnám fogadni tüskék nélkül. Megígérte, hogy ha nem sikerül neki, akkor visszajön. Szerinted van rá esély?


Kedves Gaga!

Megpróbálom megismerni a történeteteket. Ehhez segítségül hívom a leírásodban szereplő beszédes és ezáltal kulcsfontosságú szavakat és kifejezéseket: "legédesebb", "otthagytam mindent", "nyugalomra, biztonságra vágyott", "élni akar", "korban hozzá illő", "barátok maradtunk"...

Bocsáss meg, nem egy főételt próbálok összerakni a hozzávalókból, de ebből tudok kiindulni, és ez alapján elképzelem a szituációt, ahogy kikerekedik egy kapcsolat:

Egy édes, fiatal lány megéli első nagy szakítását tinikorszakából származó szerelmével, amely óriási törést okoz életében. Tinikorában az ember úgy érzi, számára a világ megfejthetetlen, rengeteg inger éri; és az élet, tanulás, szerelem, a másik nem világában rettenetesen nehezen boldogul.

Egy nehéz kapcsolat után teste-lelke megnyugvásra vágyik, és ahelyett, hogy lekötné magát tanulással, hobbival, munkával, utazással, hogy felkészülhessen egy másik kapcsolatra, keres-keres és talál: nyugalmat, biztonságot egy olyan férfi mellett, aki koránál fogva sokkal tapasztaltabb szerelemben, a mindennapi életben és szexuális téren is. Emellett rengeteg új élményt tud nyújtani, mert számára már nem a lóerő és a hangerő a kocsiban a fontos, hanem az értékrendje már más elemekre helyezi a hangsúlyt.

Nyugalom is van, és párja is van, ez szinte a tökéletes megoldásnak tűnik. Azonban eljön a pillanat, amikor kipihente magát, és egyszer csak azt látja, hogy pörög-forog a világ körülötte, ő pedig nyugalmas nézőként követi figyelemmel... - de miért is nyugalmaskodik? És meglátja a fiatal srácot...

Forgassunk újra:

A családi fészek nyugalmából az érett férfi megpillantja élete édes nőjét, aki fiatal, hamvas bőrű, szinte ártatlan, kerek szemmel, kíváncsian tekint a világ felé, és nagyon szomorú, mert összetörték a szívét. Az érett, tapasztalt férfi, aki megérti szíve fájdalmát, és oly' sok, azonnal megválaszolásért kiáltó kérdésére bölcs, higgadt és megnyugtató válaszokat tud adni.

A lány felnéz rá tágra zárt szemekkel, bújik, és oly lelkes. Nincs pelenka, nincs "hová raktad a zoknidat?", nincs "hányra értél haza?", és a szokásos menetrendet igénylő megszokott felszólítások - amelyek miatt az ember úgy érzi: szállnak az évek és már ő is belépett a sorba. Nincsenek rutinszerű mindennapok, de van izgalmas pezsgés, édes csacsogás és a huszonegy-két éves lány szertelensége adta vérpezsdítő fordulatok. De jaj, a lányka egyszer csak túlpörgött, és mellésodródott egy másik forgó fiatal srác.

"A barátok maradunk" megbeszélés oly' bájos, hogy a szakítás során ne törjön össze a szívünk, önnyugtatás, hogy a másikat nem bántjuk, mert azért mellette maradunk, és a lelket pihenteti, amíg el nem múlik a szakítás fájdalma, de nagyon kevés esetben tart ez sokáig...

Minden korban a fejlődésünk, tanulásunk, érésünk és tapasztalásunk alapján megvannak a fő kérdéseink és keressük a választ. Ezt megtalálhatjuk egy másik korosztálytól, de mégis az az igazi, amikor saját magunk megéljük!

És ne feledd! Van egy családod, ahol ott van egy gyermek (vagy gyermekek?)! Meggyőződésem, hogy szükségük van az apjukra. Ne hanyagold el őket sem! Ki válaszol majd az apának címzett kérdésekre?

Csókol: A Facér Csajszi