Hol teremnek a normális pasik?

Úgy tűnik, egy nőtől egy pasi csak két dolgot akarhat: fojtogató szerelmet vagy egyéjszakás kalandot. A látszat azonban csal, és igenis léteznek normális, szeretni való, őszinte férfiak. Olvasónk levelére a Facér Pasi válaszol.

Kedves Facér Pasi!

Középiskolás koromtól valahogy mindig úgy alakult az életem, hogy általában volt a közelemben egy-két "hímnemű". Középiskolában persze csak tinédzser-szerelmek, aztán ahogy elkezdtem dolgozni, egymást követte két, másfél évig tartó szerelem. Aztán 1999-ben szabályosan berobbant az életembe Péter, a szerelemből pedig házasság lett. Mindenki óva intett tőle, de én fülig szerelmes voltam, így hozzámentem. Persze a jóakaróknak igazuk lett, 2 év után tönkrement a házasságunk, és tavaly elváltunk.

Azóta az internetes társkeresők szolgáltatásait igénybe véve keresem a páromat. Volt egy két hónapos és egy másfél hónapos kapcsolatom. Az első azért hagyott el, mert úgy gondolta, ha ő nem teszi meg, akkor én tettem volna meg (nem tudom, miért érezte így, pedig én imádtam őt), a másik egy angol üzletember volt, aki megölt a féltékenységével (őt én rúgtam ki).

Most februártól van/volt egy kapcsolatom, gondolkodási időt kértem, mert megbéklyózott a szeretetével, úgy éreztem, menekülnöm kell.

Azóta újra feljelentkeztem a rendszerbe, ahol elég sok elismerő üzenetet kaptam, de összesen két fiatalemberrel jött létre személyes találkozó. Elvileg mindketten komoly kapcsolatot keresnek, de tőlem a személyes találkozás után mindketten rögtön szexet akartak. Persze nem a szexszel van a probléma, hanem a mellette lévő dolgokkal.

Véleményed szerint mi lehet az oka annak, hogy vagy féltékeny ragaszkodást, vagy elsősorban szexuális vágyat váltok ki a férfiakból?

Csak hogy tisztábban láss: nem vagyok valami "üres fejű plázacica". Most készülök a harmadik diplomám megszerzésére, 31 éves vagyok, van jó állásom, átlagos külsővel rendelkezem. Semmi extra.

Szerinted hol teremnek a korban hozzám illő, intelligens, átlagos külsővel rendelkező, családcentrikus, normális férfiak? Vagy én teszem túl magasra a mércét?

Véleményem szerint egy elrontott házasság után is van jogom ahhoz, hogy szeressenek és szerethessek.

Előre is köszönöm a válaszod!

Üdv,

K.

Kedves K.!

Amit leírtál, manapság egy teljesen átlagos kapcsolattörténet. Amikor mi, pasik visszafogottabbak vagyunk, a lányok keveslik, amit nyújtunk, pedig meglehet, az ő érdekében tesszük.

Ha marhára szeretünk, a lányok túlzott szeretetről beszélnek, sőt valamiféle megfojtásról. És persze ugyanez fordítva is igaz. Ugye milyen hülyék vagyunk mi, emberek? Nem hogy örülnénk az adott pillanatnak, a lehetőségeknek, a szenvedélynek, annak, ami éppen van? De hát nem vagyunk ilyenek. Keressük a jobbat és az annál is jobbat. Nem baj! Csak ebben az esetben azt nem értem, miért panaszkodunk folyton.

A te esetedben például olyasmit olvasok ki a leveledből, hogy te mennyire elégedett vagy magaddal és mennyire tudod, mit akarsz. Márpedig ha ez így van, akkor úgy is keress magadnak partnert, hogy a végén ne te légy az, aki csak úgy néhány hét után megfutamodik.

Nincs okod a kétségbeesésre. Mindenki megtalálja előbb vagy utóbb a párját, csak légy türelmes és bízz az ösztöneidben.

Csókol: a Facér Pasi