Ha nincs meg a szikra - engedd el!

Vannak olyan helyzetek, amikor úgy érzi az ember, hogy megtalálta a lelki társát: azonos érdeklődési kör, hasonló humor, fél szavakból is világos, mit akar a másik... mégis: elutasít bennünket. Mi tehehetünk - ha tehetünk még valamit egyáltalán ilyenkor? A Facér Csajszi válaszol.

Szia Facér Csajszi !

Van egy nagy problémám : néhány hónapja megismertem egy netes társkeresőn egy tündéri aranyos lányt . Sokáig leveleztünk , aztán megtörtént az első találkozás. Ott és akkor belémhasított a felismerés: Ő kell nekem ! Korábban nem nagyon hittem a "szerelem első látásra" típusú sztorikban , de ma már tudom , van ilyen. Az első találkát még két másik követte, de utána kiadta az utam.

Kétségbe vagyok esve , mert egyszerűen nem tudom , mitévő legyek. Imádom, a nap 24 órájából 24-ben csak Ő jár a fejemben , de ugyanakkor nem akarok ajtóstól rontani a házba , mert félek , hogy azzal éppen az ellenkező hatást érném el. Ugyanakkor elveszíteni sem akarom , mert ilyen csodálatos lánnyal korábban még soha nem találkoztam. Ő azt mondta, azt a bizonyos "szikrát" hiányolja belőlem. De kérdem én: ha minden más megvan, jól érezzük magunkat együtt , vannak közös témáink , gondolataink , akkor a szikra hiánya olyan nagy gikszer?

Őszintén szólva már az is megfordult a fejemben, hogy azért ilyen óvatos ( vagy a tartózkodó talán jobb szó rá ) velem szemben, mert talán történhetett a múltjában valami, amiről érthető okokból nem szívesen beszél , de mély nyomot hagyott benne . Talán egy korábbi csalódás , vagy más negatív élmény. Valahányszor találkoztunk , úgy éreztem, nagyon közel enged magához ( és itt most elsősorban nem a fizikai távolságról beszélek ), levélben viszont hűvösnek és távolságtartónak éreztem . Ugyanakkor tudom azt is , hogy a kedves, barátságos énje az igazi, a másik valahogy nem "ő" . Sokszor az volt a benyomásom , hogy egy falat épít(ett) maga köré , amit nagyon nehéz lebontani. Nekem viszont sok olyan dolgot is elmondott magáról/magukról , ami a "legszigorúbban bizalmas" kategóriába tartozik. Azt mondta , azérr, mert érdemesnek tartott rá , hogy ezeket megossza velem. Vajon mivel tudnám rávenni arra , hogy ne általánosítson ? Úgy értem , néha az jut eszembe , hogy azért lök el magától, mert talán emlékeztetem valakire, aki korábban fájdalmat okozott neki . Talán azt hiszi , hogy minden férfi egyforma . Pedig - hiszed vagy sem - semmi nem esik rosszabbul, mint amikor olyanokkal vesznek egy kalap alá , akikhez semmi közöm . Kérlek adj tanácsot, mitévő legyek: adjak neki időt , és később próbálkozzak újra , esetleg más tipped van ? Netán meglepjem valamivel karácsonyra ? Ötletem van bőven. Csak nehogy fordítva süljön el... Nagyon nehezen viselem , hogy így viseltetik irányomban , mert egyszerűen teljesen beleestem !! És tudom , hogy ez most őrültségnek hangzik, de nagyon sok minden eszembe juttatja Őt , nap mint nap. Pl. ha találkozom egy olyan emberrel , akinek ugyanaz a családneve, mint az Övé. Az már csak hab a tortán , hogy elég gyakori neve van.

Előfordulhat az szerinted, hogy később lesz esélyem Nála? Tudod , nekem már néha a fejemhez vágták , hogy alapvetően nincs velem semmi baj , csak egyszerűen túl jó vagyok . De mi a fenét csináljak , ha egyszer ilyennek születtem ? Nem tudok ( és talán nem is akarok ) gombnyomásra megváltozni. Nekem jó így. Aztán egyszer egy csaj felvilágosított, hogy a nők eleinte a "rossz fiúkra" buknak, és miután néhányszor pofára esnek velük , akkor jönnek képbe a jók . Ezért bátorkodom feltételezni , hogy egyszer talán az én időm is eljön . Bár az az igazság , hogy Ő is - saját bevallása szerint - eredendően jó , talán túlságosan is . És ez még csak az egyik pont a sok közül , amiben hasonlítunk. Végezetül engedj meg egy gondolatot : sok lánytól hallottam már , hogy nincs senki, akit útjukba sodorna a szél, és még normális is . Erre ha felbukkan a színen valaki, azt pedig elküldik.
De miért ?

Várom válaszod :

Gábor

U.I. : figyelmességem jeléül mindig vittem a lánynak valamit, valahányszor találkoztunk. Úgy látszik, ez sem volt elég. Pedig még egy szál vörös rózsa is volt közte...

Kedves Gábor!

Hadd kezdjem egész egyszerű és fontos megállapítással: nincs túl jó csajszi és túl jó pasi! Igenis ezt ki merem jelenteni. Mert ezek relatív dolgok: mihez képest vagy túl jó? Van olyan, aki egész napos simogatás után is megkérdezi a másikat: már nem is szeretsz?; mások pedig egy meleg kézfogásnak vagy mosolynak is tudnak örülni és feltöltődnek egy hétre akár.
Túl jó lenne, ha valakinek virágot viszel? Túl jó lenne Neked, ha a társad elbeszélget veled? Túl jó lenne, ha figyelnek rád, és meghallgatnak, ha mesélsz? Túl jó lenne, ha a számodra kedves ember felkeres és érdeklődik utánad? ...
Nincs ilyen...

Badarság... Felejtsd el!

De nagyon fontos, hogy ezek a figyelmességek egy párkapcsolatban, szoros barátságban, és szűk családi körben igényeltek rendszeresen és intenzíven. Előfordul, hogy amennyiben ezt olyan valakitől kapjuk, aki nem áll annyira közel hozzánk az életünkben, a lelkünkben, a szívünkben, nem igényeljük az ilyen "jóságot". Sőt, ez igen kellemetlenné is válhat, akár terhessé is válhat. Ennek egész egyszerű oka van: általában a barátságokban, szerelemben, a családi kapcsolatokban az ember alig várja, hogy adhasson és nem feltétlenül az a lényeg, hogy mit kapok én. Ezek maguktól jönnek és ezek táplálják a kapcsolatot. Ha nincs kölcsönös kötődés, nincs érdeklődés a másik iránt, tehát egyirányúvá válik a kapcsolat, akkor elutasítjuk a másik kedvességeit, törődését, mert ösztönösen érezzük, hogy nem tudjuk viszonozni.
No, ilyenkor előfordul, hogy azt érzi valaki, hogy túl jó, mert hiába akar adni, nem fogadják el, elutasítják.

A lányról sokat nem tudok, de amit leírtál, az mind-mind feltételezés és lehet, hogy túlkomplikálod...? Ráadásul ellentmondóvá vált két gondolat. Azt írtad, hogy nagyon közel enged magához, nagyon intim dolgokat árul el, mégis csak sejted, hogy rossz emlék nyomja a lelkét. Azt miért ne mondaná el neked, ha ennyire őszinte?

Kell-e szikra? Igen! Kell a szikra, és az az igazság, hogy az internetes ismerkedés ennek a szikrának az esélyét nagyon lecsökkenti. Virtuálisan megismersz valakit, levelezel vele, elképzeled valamilyennek és amikor egymás elé léptek, nagyon kicsi az esélye annak, hogy épp annak a szemébe nézel, akit vártál a gondolatok alapján.

A szikra az ott van a szemben, amint egymás szemébe néz két ember, sok-sok üzenet cserél helyet és akkor sokminden eldől.

Ha karácsonyi ajándékot szeretnél adni, megteheted, de vigyázz, ne legyen túl személyes, ne legyen drága, csak egy kis kedvesség.

Esélyed bármikor lehet, de úgy sejtem, hogy nem ő lett a "nagy Ő" számodra. Lehet, hogy nagyon jó barátok maradtok.
Próbálj nyitott lenni másokra is, hátha valaki mással nemsokára közösen megpillantjátok a szikrát egymás szemében.

Csókol: a Facér Csajszi