Nem könnyű az újrakezdés

Egy férfi, aki éppen most vált el a feleségétől, nem várhatja el magától, hogy egyből nyitott legyen az új kapcsolatokra. Kár aggódni, mindennek eljön az ideje - tanácsolja olvasónknak a Facér Csajszi.

Szia!

Most válunk a feleségemmel. Hogy miért, azt talán egy másik levélben írom meg. Elég jól viselem, de nem tudom, hogyan kezdjem újra az életem!

Se kedvem, se időm nincs ismerkedésre! Meg aztán hol? Nem járok már diszkóba, és mivel egy éve költöztünk más városba, itt barátaim sincsenek nagyon!

Mindenki azt mondja, 28 évesen még előttem az élet, de nagyon rossz érzés, hogy nem tudom mi vár még rám!

Rossz egyedül lenni, tenni akarok ellene!

Lehet hogy "csak" a kezdő lökés kellene?

Commandante

Kedves Commandante!

Biztos, hogy nagyon nehéz az újrakezdés, először talán csak egy út végén érzed magad, és úgy tűnhet, teljesen megrekedtél. De hidd el, beindul majd minden, és az idő ebben az esetben is sokat számít. Van saját védelmi rendszerünk, az agyunk, testünk, lelkünk segít ebben. Nem hagynak magunkra, bár még azért előfordulnak hullámvölgyek, még akkor is, ha már sínen érzi magát az ember. A szervezetünk sokat segít és pont akkor a legerősebb, amikor azt hinnénk, hogy mindennek vége.

De most a legfontosabb, hogy adj időt magadnak! Ez most egy olyan időszak, amikor ki kell heverned, el kell felejtened, és fel kell dolgoznod azt, hogy vége egy kapcsolatnak, amit úgy terveztél, hogy örökké tart majd, együtt leszel a másikkal jóban-rosszban. Tulajdonképp ez a kapcsolatotok, a házasságotok "gyászidőszaka". Neked is szükséged van arra, hogy lezárd a házasságodat, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt.

Másrészt, nem ugorhatsz bele egy másik kapcsolatba, a jövendőbeli partnerednek is szüksége van arra, hogy egy "rendezett" emberrel tudjon megismerkedni. Ennyivel akár már most is tartozol annak az embernek, akivel szeretnél megismerkedni. Óhatatlanul is elkövetheted azt a hibát, hogy összehasonlítod a következő kapcsolatot azzal, ami már elmúlt, vagy folyamatosan és görcsösen figyeled, hogy mikor jön az a pont, amikor épp elrontjátok vagy mi az amiben hasonlít egy korábbi szituációra egy megmozdulásotok és melyikőtök mikor tesz rosszat. Túlságosan ki vagy most élezve a hibalehetőségekre, a rossz pillanatokra.

Miért félsz az egyedülléttől? Biztos vagyok benne, sőt, elárulhatom, tudom, mennyire fájhat most. De ez nem az egyedüllét miatt fáj, hanem mert a társad, a másik feled lépett ki az életedből. De nagy-nagy különbség van az egyedüllét és a magány között.

Próbáld meg kitölteni az idődet, kösd le minél inkább a figyelmedet, hogy ne tudj sokat merengeni a házasságotokon, a múlton, amit már nem tudsz megváltoztatni!

Figyelj a jelenre. A jövőre talán nem tudsz még annyira gondolni és terveket szőni, mivel rögtön az lenne a gondolatod, hogy "úgysem, hiszen már egyszer..." és "én már nem bízok abban, hogy..." Hogy ne rögződjenek ezek a gondolatok, inkább tereld el a figyelmedet. Lazíts, foglalkozz a hobbiddal, végezz rendszeres testmozgást hetente legalább háromszor. A sport elvonja a figyelmet, felfrissíti a vérkeringést, a testet és így a lelket is.

Nem csodálom, hogy most nincs kedved az egész ismerkedős játékhoz. Ha már túl vagy a gyász időszakán, egész más szemmel látod majd a világot, és biztos nyitottabb leszel arra, hogy kimozdulj otthonról. Talán pont arról ismered fel, hogy rendbe jöttél és feldolgoztad a szakítást-válást, hogy újra érdeklődsz a társaság iránt, szívesen kimozdulsz otthonról - akár spontán, anélkül, hogy tudnád, merre indulsz.

A kevés információ és a szófukar leveled alapján ezek a gondolatok jutottak eszembe, remélem, tudtam egy kicsit segíteni!

Csókol a Facér Csajszi