A fogyókúra társasjáték

Nehéz olyan családban karcsúsodni, ahol a salátát nyúltápnak csúfolják, a fogyókúrát pedig az idegesítő női szeszélyek közé sorolják. Mit tehetünk annak érdekében, hogy a fogyókúra ne egye meg a kapcsolatot? Mennyit árt vagy használ a kilók elleni harcban a párunk támogatása? S mi a teendő akkor, ha már megszállottan kergetjük a slankságot?

Vivi világ életében kis gömböc volt. Már az iskolában is csúfolták a testalkata miatt, otthon viszont mindig azzal nyugtatták: semmi baj nincs a külsejével, ő csak egy helyes arcú, erős csontozatú lány, akinek semmi oka a fogyókúrára és még kevésbé az elkeseredésre. Vivi így aztán nekifutott néhányszor a fogyókúrának, de lefogynia sohasem sikerült.

Később már a férje mondogatta, hogy ő azt szereti, ha egy nőn van mit fogni. "A legszerelmesebb korszakunkban azt is bevallotta: imádja nézni, ahogy jóízűen eszem. Úgyhogy különösebben nem izgattam magam a túlsúly miatt: elfogadtam, hogy 'erős a testalkatom'" - mondta.

Aztán egyszer csak "beütött a ménkű", kiderült, hogy Vivi férjének szeretője van. "Nem is lehettünk volna különbözőbbek" - írja le harmadikat. "Az ilyen csajokra mondta a férjem korábban, hogy fogpiszkáló alkat. Őt látva rettenetes volt szembesülni azzal, hogy a kövérségem taszító, bárki bármit is mond. Végül leültem a párommal, és megpróbáltam megbeszélni vele, hogyan tovább. Arra jutottunk, hogy együtt sikerülni fog helyreállítani a kapcsolatot."

Vivi azóta több mint 30 kilót fogyott, bomba jól néz ki, és a férjével is rendbe hoztak mindent. Ahogy fogalmazott: "korábban csak tessék-lássék kezdtem bele a fogyásba - nem is volt túl sok látszatja. De amint éreztem, hogy tétje van, csak úgy repültek le rólam a kilók."

Félelem a változástól

"Ha a belső motivációm erős, akkor sok mindent meg tudok csinálni. Sokkal sikeresebbek a belülről fakadó elhatározásaink, mint a ránk kényszerítettek" - mondja Viviék történetét hallva dr. Halmai Júlia klinikai szakpszichológus.

"Gondoljunk csak arra, milyen nehéz leszokni a dohányzásról, csak azért, mert az orvosok azt mondják, hogy egészségtelen. Ha viszont a szervezet int bennünket megálljra, egy fulladásos köhögőrohammal , akkor különösebb szenvedés nélkül le tudjuk rakni a cigarettát."

A szakember szerint, amikor valaki azt mondja egy nő fogyúkúrás terveire, hogy "pont jó vagy te így is", akkor tulajdonképpen ezt a belső indíttatást kezdi ki.

"Amikor az embernek azt hajtogatják, hogy pont olyannak szeretlek, amilyen vagy, akkor sok esetben voltaképpen vissza akarják fogni őt. Például azért, hogy ne kelljen félrerakni a lustaságot és elkísérni kirándulni, vagy azért, hogy a diétás koszt helyett továbbra is körömpörkölt legyen a vacsora."

Ezenfelül még a változástól való félelem vagy a másik elvesztésének fenyegető veszélye lehet az ilyen mondatok oka. "Aki ilyeneket mond, az gyakran retteg a változástól" - magyarázza a szakember. "Retteg attól, hogy ha párja lefogy, akkor elkezd kifelé kacsintgatni, s kiderül: addig csak azért volt mellette, mert azt gondolta, úgysem kell senkinek."

Amikor senki sem támogat

Julcsi le akart fogyni, mégsem sikerült neki. Nem sokat akart leadni, csak azt a pár fölös kilót, ami a terhesség után rajta maradt. De úgy érezte, hogy a környezetében mindenki ellene van.

"A barátnőm lehülyézett, anyám a szememre hányta, hogy rossz anya vagyok, mert megkértem, vigyázzon a picire, amikor én elmegyek tornázni. A testvérem kifejtette, hogy úgysem lehet a 'mamahájat' leadni, a férjem pedig amiatt veszekedett, hogy neki miért adok salátát a húshoz, ő éhes marad, ha 'nyúltápot' kap vacsorára. Egy idő után egyszerűen feladtam, azt gondoltam, jobb a békesség, nem olyan fontos, hogy beleférjek a kedvenc farmerembe. De mindenestre nagyon fájt, hogy nem támogat senki."

Halmai Júlia szerint az "elkenéshez" hasonló mechanizmus működik akkor is, ha leszólják az egészségesebb életmódra való törekvéseinket.

"Ilyenkor gyakran az áll a támadás hátterében, hogy a gáncsoskodó nem akar változást - de nem is neki kell akarnia, hanem annak, aki változni vágyik. Mert csak akkor tud változtatni, életmódot váltani, ha ő maga akarja."

Dr. Halmai Júlia ugyanakkor úgy gondolja: nem szabad fogyókúrázni. "Ha valaki valamilyen önsanyargató kúrába kezd, akkor attól, hogy bizonyos dolgoktól megfosztja magát, hamarosan rosszul érzi majd magát. Annak, aki elégedetlen a külsejével, inkább - egyebek mellett - azt kell végiggondolnia, hogy mit tud ő személy szerint változtatni az étkezési szokásain. Mi az, amit ő plusz kalóriaként visz be. És ha a saját extra kalóriáinktól megválunk, akkor az ember könnyen elérhet egy egészséges súlyt, és nem kell lemondania semmiről, amit szeret."