Megszelídített vadházasságok

Csak egy darab papír, ami mindent tönkretesz - gondolják egyre többen a házasságról, amely nem is olyan régen még társadalmi rangot adó hatalmas esemény volt. Eközben az élettársi kapcsolatok megítélése is megváltozott, sőt, a Magyarországon hamarosan bevezetendő regisztrált élettársi kapcsolat szinte egyenértékű lesz a házassággal. Mi lehet a papír-fóbia oka?

Lali és Márta gimnazista koruk óta szeretik és ismerik egymást. Már az egyetemi évek alatt együtt éltek, úgyhogy annak ellenére, hogy sokáig nem házasodtak össze, mindenki úgy tekintett rájuk, mint férjre, és feleségre. A bajok pont akkor kezdődtek, amikor a házasság megköttetett.

"Végül nem is tudom, miért mentünk az anyakönyvvezetőhöz. Talán azért, mert a szülők folyamatosan rágták a fülünket" - meséli Lali aki szerint az a "nyomorult papír" tett tönkre mindent. A mézeshetek után ugyanis, valahogy nem tudtak visszarázódni a régi kerékvágásba, és nagyjából 5 évnyi küszködés után, "könnyek között, de öt perc alatt" elváltak.

"Néhány hónap múlva viszont már úgy éreztem, hogy életem szerelmét dobtam el, így ismét megkértem Mártát" - mondja Lali, hozzátéve: jobb meggyőződése ellen cselekedett, mert "továbbra is papíriszonya volt." Márta a közeledést boldogan fogadta, de több esküvőt nem akart.

Márta és Lali azóta is boldogan élnek, és azt sem bánják, hogy "többen hülyének nézik őket".

Inkább ünneplés, mint elköteleződés

Mártáék úgy vélik, nem ők az egyetlenek, akik szerint a papír inkább elválaszt, mint összeköt. Őket igazolja egy Times Online-ban megjelent felmérés is, amelyből kiderül: a britek szerint a házasság és az együttélés között nincs nagy különbség, még akkor sem, ha gyereket kell nevelni, és 53%-uk úgy gondolja, hogy az esküvő inkább az ünneplésről, mint az életre szóló elköteleződésről szól.

A kutatás a válás megítélésének változását is vizsgálta: a megkérdezettek kétharmada vélte úgy, hogy a válás az élet velejárója, és egy pozitív lépés a boldogabb jövő felé.

Emellett - bár a vadházasságok megítélése már teljesen más, mint 30-40 évvel ezelőtt - van ami nem változik: az emberek a házasságtörést továbbra is tabunk gondolják, 84%-kuk vélte, hogy ez helytelen dolog.

Különös, de a történelmi adatok szerint csak a 80-as, 90-es években kezdődött az együttéléssel szembeni engedékenység, nem pedig a 60-as, 70-es években, a szexuális forradalom idején: 1969-ben a nők 2%-a élt élettársi közösségben, és 1979-ben is csak 11%, s ez a szám 1999-re nőtt majd 30%-ra.

Az cikkből a család mellett kiállók érveit is megismerhetjük: ők nehezményezik, hogy a közvélemény azonosan ítéli meg a házassági és élettársi kapcsolatot, holott - ugyanezen kutatás adatai szerint - a házasságban élők, konfliktus esetén nagyobb valószínűséggel maradnak együtt, és igyekeznek helyrehozni a kapcsolatukat, mint az élettársak.

Szabad emberek szabad döntése

A magyar adatok szerint is egyre csökken a házasság népszerűsége. A KSH mutatóiból kiderül, hogy 1000 lakosra 1980-ban 7,5 házas ember jutott, míg a rendszerváltás idejére, 1990-re 6,4-re csökkent az a szám. Mostanra, egy kis ingadozás után, megállapodott a 4,4-es értéken. Eközben nőtt ugyan az élettársi kapcsolatban élők aránya - igaz nem ugyanilyen ütemben.

Annak, hogy a párok nem a hagyomásnyos papírforma szerint élnek együtt, Sólyom Barbara szociálpszichológus szerint több oka is van.

"Tény, hogy az elmúlt 10 évben Magyarországon is többszörösére nőtt az együttélések száma" - kezdi a szakember, aki azt gyanítja, hogy ennek okai a 10-20 évvel ezelőtti nagy válási hullámban keresendők.

"A mai húszasok, harmincasok gyerekkorában megszaporodtak a válások: voltak, akik átélték, a szerencsésebbek csak mind gyakrabban hallottak róla. Biztos, hogy rossz minta a szülők válása, pláne, ha csúnyán zajlott. Elkerülő magatartásként a gyerek - akár tudattalanul is - inkább a sima együttélést választja, nehogy az ő kapcsolata is válással érjen véget, mint a szülei házassága."

Sólyom Barbara szerint érzelmileg nincs nagy különbség a hivatalos és a nem hivatalos forma között, a "papírfóbia" inkább csak egyfajta rossz előérzet.

"Van, aki azt mondja, hogy a papír tönkreteszi az életüket, és van aki szerint a házassági anyakönyvi kivonat csak egy darab papír. Vannak, akik szabadabbnak érzik magukat, mert úgy gondolják, hogy a házasságban a nő kötelessége a mosás, a főzés, a takarítás, és az, hogy szexuális szolgáltatást nyújtson a férjnek, de ha nem házasodtak össze, csak együtt élnek a párjukkal, akkor ezek a kötelességek nem léteznek. Úgy érzik, szabad emberként együtt élnek valakivel, ami az ő döntésük, de kötelezi őket semmire. Sokan tehát azért választják az élettársi kapcsolatot, mert úgy érzik, hogy így megmarad a szabadságuk."