Barátsággyilkos rivalizálás

Az egymást ölő, egymással rivalizáló nők kedvelt témái az íróknak, forgatókönyv-szerzőknek. Egy angol cikk szerint azonban a valóságban is kikészítheti a barátságot az irigység, a rivalizálás, a féltékenyég - ráadásul ez a jelenség inkább a nőkre jellemző. A pszichológus és a szociológus viszont úgy véli:  irigykedni nem női kiváltság. 

"A legrégibb barátság, amit rendszeresen ápolok, két középiskolás osztálytársnőmhöz köt" - mondja Sára. "Igaz, velük inkább csak levelezünk, és elvétve, évente egyszer-kétszer találkozunk. Azok a csajok, akikkel rendszeresen összejárok, leginkább a munkahelyemről kerülnek ki."

Sára azt elismeri, hogy ezek javarészt felületes kapcsolatok, így gyakoriak a sértődések, féltékenykedések, alá- felérendeltségi viszonyokat hangsúlyozó villongások.

"Az igazi barátságaimat, ezzel szemben az ilyen hülyeségek nem mérgezhetik meg. Azt hiszem, hogy arra a két lányra, akikkel több évtizedes barátság köt össze minket, bármiben számíthatok. Amikor egyikünk hirtelen kórházba került, a másik egy órán belül már pesztrálta a gyerekeit, a harmadik pedig vitte a hálóinget és a klepetust."

A kivagyiság szofisztikált játéka

Sára szerint az ilyen hosszú, mély kapcsolatokban fel sem merül a féltékenység, vagy az irigység kérdése. Ő "nem tud azonosulni" azokkal a gondolatokkal, amelyeket a Times Online cikke fogalmaz meg. Ebben Shere Hite szexuálpszichológus, és kultúrtörténész könyvére hivatkozva a szerző azt állítja: van a nők közötti kapcsolatokban egy olyan alapvető feszültség, ami jobban hajlamosít bennünket a rivalizálásra, mint az együttműködésre.

A professzorasszony véleménye szerint "egy új fajta, 21. századi női erő szabadulna fel, ha ettől a versengéstől meg tudnánk szabadulni. Ha nem arra törekednénk mindenáron, hogy szexisebbek legyünk a másiknál, hanem inkább segíteni próbálnánk egymást."

Hite Jelentés a nők közötti vonzalomról című könyve, voltaképpen egy tanulmány a női barátságokról, amely - a cikkíró szerint - első pillantásra fején találta a szöget.

"Fölöslegesen megnehezítjük egymás életét, mi nők. Manapság nem sikkes szapulni egymást: a versengés álruhát ölt. A kivagyiság döbbenetesen szofisztikált játékát játsszuk. Az nem túl testvéries, hogy a találkozás első pillanatában igyekszünk megbecsülni a másik korát; és az sem valami szép, hogy lelkesen csámcsogunk Winehouse és Spears kisasszonyok (Amy Winehouse brit, és Britney Spears amerikai énekesnő, akiknek botrányaitól hangos a bulvársajtó - a szerk.) tragikus sorsán."

Vedd komolyan a barátságot!

A Times Online szerzője úgy véli, még ha nem is "szállunk rá" egymásra, valószínűleg akkor sem adjuk meg nőtársainknak azt a tiszteletet, amit megérdemelnének.

"Ha őszinték vagyunk, el kell ismernünk, hogy a barátnőink leginkább arra kellenek nekünk, hogy támogassák a viszonyainkat a férfiakkal" - állítja a szerző.

"A heteroszexuális nők órákat, sőt napokat és heteket szánnak a férfiagy alapos tanulmányozására - egy egyszerű szerv vizsgálatára, amely valószínűleg kevesebb figyelmet érdemelne, mint amennyire szeretünk vele foglalkozni -, de mennyi időt töltünk ehhez képest azzal, hogy a barátnőinket megpróbáljuk megérteni?"

Hite szerint nem eleget. Szerinte "a ravaszkodás, és az irigykedés unalmas, régi klisék, és mi nők sokkal jobban szeretjük egymást, és nagyobb szükségünk is van egymásra, mint amennyire be szoktuk vallani."

A professzor szerint azért szűnnek meg a női barátságok olyan gyakran, mert nem szenteli meg őket semmi, míg a szexuális kapcsolatot megszenteli a házasság.

Emellett úgy véli, hogy ha a barátságainkat annyira komolyan vennénk, mint a párkapcsolatunkat, kiderülhetne, hogy mindent megad, amire csak szükségünk van. Szerinte sokkal több fizikai intimitásra volna szükség a nők között, amitől csak az tart vissza bennünket, hogy nem követjük a természetes hajlamainkat. Nyugodtan összebújhatnánk a legjobb barátnőnkkel a kanapén, de nem tesszük, "a nők közötti távolságtartás, gyanakvás, és bizalomhiány miatt".

Hite szerint az a gond, hogy alapvetően nem bízunk egymásban eléggé ahhoz, hogy a barátnőnk érdekeit a sajátunk elé helyezzük, vagyis mi nők, féltékenyek vagyunk egymásra.