Kortalan szerelem

A jövőben több házasságra fognak berendezkedni az emberek, a fiatalok egyre később veszítik el a szüzességüket, és gyakoribb, elfogadottabb lesz, ha egy kapcsolatban idősebb a nő, mint a férfi - állítja két német futurológus. A magyar pszichológus szerint azonban a jövőkép egy része szembe megy az evolúciós folyamatokkal, tehát nem valószínű, míg szociológus úgy látja, a társadalom nyitottabb lesz, így akár még a német tudósok jóslata is valóra válhat. Miért lehet, vagy nem lehet a jövő kapcsolataiban a nő a bölcsebb és idősebb? Mitől működhet és melyik félnek mit adhat egy ilyen felállás?

Pár évtizeddel ezelőtt még rosszallással tekintett a társadalom az olyan kapcsolatkora, ahol a nő idősebb volt a párjánál. Egyes eseteket egyenesen botrányosnak kiáltottak ki, és a párokat sokszor még saját családjuk sem értette meg. Két német jövő kutató, Matthias Horx és Marian Salzman szerint viszont a világ arrafelé halad, hogy a szerelemben az idősebb nő kiegyensúlyozottsága, megfontoltsága érvényesül majd, ez egészíti ki társa lendületét, ifjonti hevét.Teóriájukat azzal támasztják alá, hogy az európai nők húsz százalék választ magának ifjabb partnert. A német futurológusok úgy látják: a fiatal pasik azért választják már most is az ilyen kapcsolatokat, mert egy idősebb nő nem akarja őket megváltoztatni, és nem kerget hiú ábrándokat.

Szendi Gábor, az [origo] Női Lapozójának pszichológusa szerint viszont a párválasztásban nem az a döntő szempont, hogy az együttélés mennyire lesz kiegyensúlyozott, sokkal inkább a genetikai parancsnak engedelmeskedünk, vagyis az utódnemzés az elsődleges cél, amikor a társunkat kiválasztjuk.

"Ha evolúciós szempontból nézzük, a párválasztásnál a fő szempont - mind a férfiban, mind a nőben - a termékenység. Igaz, a férfinál ez egy kicsit módosul, mert egy nő azt is vizsgálja, hogy leendő párja képes lesz-e gondoskodni a családjáról, eltartani azt. De a férfi választását teljesen egyértelműen a nő termékenysége, szaporodó képesség motiválja, mert ezt diktálja a biológiai kód. Nyilván némely férfi ezen túl tud lépni, de a többség nem."

Konzerváló szerelem

"Ezek szerint az én házasságom a kivétel, ami erősíti a szabályt" - állapítja meg Mária a pszichológus véleményét hallva. "Én ugyanis negyven éves koromban, vagyis több mint húsz éve ismertem meg a páromat. Felnőtt gyerekeim voltak és egy rossz házasságban éltem. Számomra nem az volt a döntő, hogy ő hány éves, hanem, hogy mit tudunk egymásnak nyújtani. Beszélgetésekből, mosolyokból, nevetésekből épült ez a szerelem, és jutott el odáig, hogy mindketten elváltunk, mert együtt akartuk folytatni. Az már csak hab a tortán, hogy negyvennégy évesen képes voltam világra hozni a közös gyerekünket." Mária úgy gondolja, házasságuk azért lehet harmonikus, amiért - az ő felfogása szerint - egy párkapcsolat általában.

"Két hasonló gondolkodású ember találkozott, akiknek szinte teljesen egyforma az értékrendjük. Soha nem unatkoztunk egymás mellett." Mária szerint a fizikai öregedés sem árthat meg az ilyen kapcsolatoknak.

"Az új ismerősök midig meglepődnek, amikor kiderül, hány évesek vagyunk, a környezetem pedig mindig is úgy látta, hogy engem "konzervált" a kapcsolat, nem látszanak meg rajtam az évek".

Sorozatos monogámia

Arra a felvetésre, hogy a második, harmadik házasságokban mennyire életképes az idősebb nő - fiatalabb férfi felállás Szendi Gábor úgy véli, elképzelhető, de nem általános, hogy működjön a dolog.

"Az ember eredetileg sorozatos monogámiára van kitalálva. Valószínűleg már az őskorban is úgy néztek ki a kapcsolatok, hogy 3-5 évente partnert váltottak az emberek, mind a férfiak, mind a nők. Ennek megintcsak evolúciós oka van, mert jobb befektetés több férfitől szülni, mint egytől; ugyanis, ha kiderülne, hogy az az egy hordoz valami génhibát, akkor a nő csak génhibás gyerekeket tudna szülni. Mindez azt jelenti, hogy a válás, a hűtlenség az - tekintsünk el attól, hogy erkölcsileg hogy tekintünk rá - benne van a pakliban, természetes dolog. Logikusnak tűnik, hogy a második, vagy harmadik házasságnak más a célja, mint a gyerekvállalás, ott már lehet egy szóródás, ott már, ha valaki - mondjuk így - letudta az utódnemzés kérdését, akkor elképzelhető, hogy választ egy idősebb nőt. De én még erre sem vennék mérget - mert minél inkább haladunk előre az életkorban, annál inkább növekszik a férfi és a nő közötti vonzerő különbsége. Szerintem egy ötven éves férfi, és egy ötvenéves nő már általában nem azonos értékű "párkapcsolatok piacán". Ennek az egyik oka, hogy a nő már régen elvesztette a termékenységét. Általában az a gyakorlat, hogyha egy férfi negyven, ötven évesen otthagyja a családját, mert ott már megszülettek a gyerekek, akkor nem egy vele azonos korú, vagy idősebb nőt választ, hanem megint egy fiatalabbat, mert új családot akar alapítani. Megint csak azt tudom mondani, hogy ezt diktálja az evolúció programja: ha teheted, alapíts még egy családot, és növeld a gyerekeid számát."

Rendhagyó mintaházaspár

András viszont - annak ellenére, hogy sok gyereket, nagy családot tervezett - egy magánál 8 évvel idősebb asszonyba szeretett bele, és vele él boldogan, több mint tíz éve.

"Azt valóban nehéz volt elfogadni, hogy nem lehetnek közös gyerekeink, sajnos a párom már nem volt képes kihordani a kisbabákat, de ez inkább csak összekovácsolt minket és nem elválasztott. Egyébként, amikor beleszerettem, nem is tudtam, hány éves pontosan. Csak azt éreztem, hogy ő kell nekem és nem értettem, miért akadékoskodik. Azt hajtogatta, hogy nem akar tőlem elvenni semmit, mert annál jobban szeret, nekem normális életre, családra, gyerekre van szükségem. Aztán addig győzködtem, amíg belátta, hogy ennél sokkal fontosabb, hogy boldog legyek, az pedig csak mellette valósul meg."

Andrásék egyébként, a sok sikertelen kísérlet után örökbe fogadtak egy gyereket és "minta családdá" váltak, de ez még szerintük sem volt könnyű. "Volt még egy nehéz dolog, amin túl kellett tenni magunkat: a szüleim nagyon nehezen fogadták el a döntésem" - mondja András. "Végül az édesapám volt az, aki megtörte a jeget, elfogadta az unokát, a menyét, a helyzetet, mert belátta, attól, hogy valami nem a hagyományoknak megfelelő, még lehet nagyon jó. Ő aztán meggyőzte anyát is."