Szociális fóbia

Már az iskolai felelés is rémálom volt. Izzadt, dadogott, semmi nem jutott eszébe, csak szeretett volna még élve visszajutni a padjába. Azt hitte, majd kinövi. Most felnőttkorára még rosszabb. Ha többek előtt meg kell szólalnia, már csak a gondolatra is kiveri a víz, belevörösödik, keze remeg. Jó esetben meg tud szólalni, de hangja mintha nem is az övé volna. Esküszik rá, hogy sajnálkozva összenevettek a háta mögött. S míg más "normálisok" imádják a bulikat, ő ilyennek képzeli a poklot.

Miért pont én vagyok ilyen szerencsétlen?

Nyugi, nyugi! Ha klubot alapítanának a szociális félelmektől szenvedők, lenne bőven jelentkező. A felmérések azt mutatják, hogy élete során a lakosság 7-13% kaphatná meg a szociális fóbia diagnózist. És akkor ebbe nem számoljuk bele a félénkeket, gátlásosakat, társasági helyzetben csetlő-botlókat. Érdekes mód a férfiak és nők nagyjából azonos arányban szenvednek ettől a szorongásos problémától. A leggyakoribb leizzasztó helyzet a mások előtt való beszéd, a figyelem középpontjába való kerülés. De sokan félnek mások előtt enni, inni, írni, bármi módon szerepelni. A szociális fóbiás a partikon a konyhában tanyázik uborkát szeletelve, vagy a könyvespolcok környékén bogarászik. Szótárában a "szereplés", vagy a "megmérettetés" szavak szinonimája a "lebőgés" vagy a "nevetségessé válás". A szociális félelmek gátolják a társas-kapcsolatokat, a munkahelyi teljesítményt és előmenetelt: egyszóval rontják az életminőséget. A szociális fóbiás legszívesebben magányos vakondokként tengetné életét a világ elől elrejtőzve. Persze olykor-olykor erőt is venne magán, bevetné magát a mélyvízbe, de aztán "belátja", hogy leküzdhetetlen testi tünetei, mint verejtékezés, elvörösödés, remegés, a hang elcsuklása, erős vizelési inger, stb. eleve köznevetség tárgyává tennék. Sokaknak egy szereplési helyzetben való pánikroham veszi el végleg a kedvét a próbálkozástól. Aztán némelyek rátalálnak a nyugtatókra, alkoholra...és berendezkednek arra, hogy leértékelt árúként éljék le életüket.

A szociális félelmek evolúciója

Az összes lelki probléma ott kezdődött, hogy az ember gondolkodni kezdett. A szociális félelmek nem emberi találmány, minden közösségben élő állatnak fontos, mit "szól" a másik az ő viselkedéséhez. Minden állati és emberi csoportosulásban meghatározó szerepe van az alá-fölé rendeltségnek, vagyis a szociális hierarchiában betöltött pozíciónak. Ha egy alárendelt egyed összefut az erdőben vagy a folyosón egy szociálisan dominánsabb másikkal, önkéntelenül kerüli a szemkontaktust, behódoló viselkedésjegyeket fog mutatni, és jobban mérlegeli, milyen megítélés alá esik az ő külseje, viselkedése. A zavart, bátortalan viselkedés védelmet jelent a domináns egyeddel szemben, hisz jelzi a behódolást.

A szociális szorongás emberi viszonylatban a szociális kapcsolatokban rejlő veszélyekre való reagálás. Az emberi evolúció során egyfelől kialakult az az ösztönös képességünk, hogy hipotéziseket gyártsunk a másik ember fejében zajló gondolatokról. Az evolúciós felfogás szerint a szociális fóbiát jellemző indokolatlan és túlzó szociális szorongás abból fakad, hogy a személy önmaga szociális helyzetét és értékét túlságosan alacsonyra, másokét viszont túlságosan magasra értékeli. Ennek megfelelően a másokról alkotott "elmehipotézisei" mind arról szólnak, hogy mások őt elítélik, lenézik, kinevetik. Az elpirulás, elvörösödés, és az ezt kísérő szégyenérzet abból fakad, hogy a személy intenzíven átéli, milyen bénának is látszik ő. A szégyen és elvörösödés üzenete: "tudom, hogy értéktelen vagyok", "tudom, hogy helytelenül viselkedem".

Mindebből kicsit kilóg a mások előtti evéstől/ivástól való szorongás, de nagyon is érezhető a kapcsolata állati eredetünkkel. Az állatvilágban a táplálkozás veszélyes, mert mindig felmerül a kérdés: vajon egy dominánsabb egyed nem érzi-e majd jogai csorbításának a szeme előtt bekebelezett zsákmányt.