Kínos félreértéseket kerülhetünk el, ha idejében érdeklődünk

Annyi bizonyos, hogy a döntést nem szabad elkapkodni, nem árt, ha már a terhesség előtt érdeklődni kezdünk, milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre. Szinte valamennyi hazai szülészeten indítanak szülésfelkészítő tanfolyamot, melynek során a szülőszoba és a gyermekágyas részleg megtekintésére is lehetőség van. Menjünk el több helyre, hasonlítsuk össze a berendezést, a hangulatot. Érdeklődjünk olyan kismamáktól, akik már szültek ott, hogy milyen tapasztalatokat szereztek.

Éljünk a szabad orvosválasztás lehetőségével!

Számos hazai szülészeten a terhesség harminchatodik hetéig nyilatkoznia kell a kismamának, hogy kinél kíván szülni. Ha ez nem történik meg, beosztják valakihez. Ezzel az intézkedéssel részben a terhesgondozás biztonságát kívánják növelni, másrészt azt a helyzetet is szeretnék elkerülni, hogy az orvos az utolsó pillanatokban szerezzen tudomást bizonyos szövődményekről. A szüléssel kapcsolatos kívánságainkat, elképzeléseinket már az első hetekben megbeszélhetjük a választott orvossal, így abban az esetben, ha nagyon különbözik beállítottságunk, még bőven van időnk mást keresni. Bármilyen kínosnak tűnik is, feltétlenül tisztázzuk, hogy az orvos mit vállal velünk kapcsolatban, s hogy ezért milyen ellenszolgáltatással tartozunk.
Így számos kellemetlen félreértést elkerülhetünk.

• Felhívhatjuk-e bármikor, ha problémánk, kérdésünk adódik?
  
• Hajlandó-e a kérdéseinkre részletes, szakmailag korrekt választ adni?
  
• A kórházban, magánrendelésen mikor és hol találjuk meg?
  
• Ha komplikációval kórházba kerülünk, kérhetjük-e, hogy a választott orvos foglalkozzon a problémával?
  
• Milyen vizsgálatok tartoznak a havonkénti ellenőrzésbe?
  
• Lehet-e előjegyzést kérni az egyes vizsgálatokra (például ultrahangra), vagy alkalmanként többórás várakozásra lehet számítani?

Fontos "apróságok"

- Kérdezzük meg, a kísérő (férj, partner, barátnő, anya, testvér) jelenlétének feltétele-e a tanfolyam elvégzése. Az egészségügyi törvényben nem szerepel, hogy a kórház feltételeket szabhat, de jó néhány kellemetlen vitát elkerülhetünk, ha ezt megtudakoljuk.

- Érdeklődjünk, a szülészeten működik-e huszonnégy órás rooming-in. Az anya és a gyermek érdekét ugyanis az együttes elhelyezés szolgálja, s az egészségügyi törvény meg is állapítja, hogy a kiskorú gyermeknek joga van ahhoz, hogy anyja akár egész nap vele lehessen.

- Kérdezzük meg, szabad-e vajúdás közben járkálni, megválasztható-e a testhelyzet a szülés kitolási szakaszában. Sok helyütt az a válasz, hogy választani lehet, de nem szokás. (Értsünk a szóból: ilyen helyen nem lehet választani, ám ezt nem látják jónak az érdeklődő orrára kötni. A leghevesebb fájások idején pedig nagyon kevés nőnek van ereje a jogaiért harcolni.) Van-e szülőszék, szülősámli, széles, állítható szülőágy? Ha van, szabad-e használni?

- Érdeklődjünk, hogy milyen arányban végződnek császármetszéssel a szülések (az országos átlag tizennyolc százalék körüli), hogy rutinszerűen végeznek-e gátmetszést, és ha igen, milyen módon varrják össze. Kérdezzük meg, dolgozik-e az osztályon gátvédelemben jártas orvos vagy bába. Az sem közömbös, mennyi művi beavatkozás történik a felvételtől kezdve. A hazai szülészetek többségén rutinszerű a burokrepesztés, az oxitocininfúzió, sok helyütt végeznek felvételkor rutinszerűen amnioszkópiás magzatvízvizsgálatot, mely nem is fájdalommentes, nem is veszélytelen, és az ultrahangvizsgálatok korában nem is igazán szükséges.

- Kérdezzük meg, van-e szabad bábaválasztás. Ez legalább annyira lényeges szempont, mint az orvosválasztás, hiszen a vajúdás legnagyobb részét a bábával töltjük, akit kisebb problémákkal már a várandósság alatt is megkereshetünk. Sokat számít, ha nem ismeretlen szülésznővel szülünk, hanem olyannal, aki már ismerősként üdvözöl minket, s aki eleve elnyerte rokonszenvünket, egyetért a szüléssel kapcsolatos elképzeléseinkkel. Egyes kórházakban már "hozott" szülésznővel, külsős orvossal is lehet szülni.