Pontosan déli 12 órakor felhangzott a dobálásra felhívó jel, és a résztvevők, akiket előzőleg vízzel öntöztek meg, megragadták a paradicsomokat, és kíméletlenül hajigálni kezdték egymást. Az aszfalt néhány percen belül úszott a piros lében és a széttaposott paradicsommaradványokban.
A harc végeztével a tömeg megindult a helyi uszoda irányába, melynek közelében zuhanyzókat helyeztek el. De igazán csak az otthoni alapos mosdás tudja eltávolítani a felragadt piros réteget. A paradicsom szépségápolásra is alkalmas: leradírozza az elhalt hámsejteket, hidratál. Úgyhogy a bunoli népünnepély után a résztvevők bőre még napokig selymes marad.
A paradicsomharcnak csupán egy áldozata lett, de az sem a barátságos ütközet miatt. A fiatal fiú megpróbált felmászni egy kamionra, de megcsúszott, leesett, és a lábát törte.
Senki nem tudja biztosan, hogyan kezdődött ez a hagyomány. Az egyik elfogadott magyarázat szerint 1944-ben, a spanyol polgárháború utáni korszakban paradicsomokkal dobálták meg a város előkelőségeit. Néhány évre betiltották az esemény megrendezését, de a szokás újra éledt és egyre több látogatót vonz a valenciai városkába.