Örökbefogadás

Az örökbefogadás speciális esete a közös gyermekké fogadás. Erről akkor van szó, ha az örökbefogadottat mindkét házastárs - akár együttesen, akár külön-külön - örökbe fogadta. Az örökbefogadott ilyenkor a házastársak közös gyermekének minősül.

Ugyancsak közös gyermekké fogadásnak minősül, ha az egyik házastárs a másik házastárs gyermekét (vér szerinti gyermekét) fogadja örökbe. Az örökbefogadó ebben az esetben a gyermek szülőjének a jogállásába lép, oly módon azonban, hogy az örökbefogadás nem érinti a házastárs vér szerinti szülő jogait. Ha a férj örökbe fogadja felesége vér szerinti gyermekét, a gyermek szüleinek a vér szerinti anyát és az örökbefogadó apát kell tekinteni, míg a vér szerinti apa szülői jogállása az örökbefogadással megszűnik.

A családjogi törvény nem tiltja az egyedülálló személy általi örökbefogadást sem. Ha az örökbefogadó egyedülálló személy, akkor is alkalmazandó az általános szabály, azaz, hogy az örökbefogadással az örökbefogadottnak mindkét vér szerinti szülőjével, azok családjával fennálló családi, rokoni kapcsolatai megszűnnek.

Ha a házasságban élő személy egyedül - kvázi egyedülállóként - fogad örökbe gyermeket, ehhez a házastársának a hozzájárulása is szükséges. A hozzájárulás megadásával a házastárs nem válik ugyan örökbefogadóvá, de a nyilatkozat következtében tartási kötelezettsége keletkezik az örökbefogadottal szemben. A tartási kötelezettség azonban nem az örökbefogadáson, hanem a családjog egy másik rendelkezésén alapul, miszerint a házastárs köteles a háztartásában eltartani a vele együttélő házastársának olyan, tartásra szoruló kiskorú gyermekét (mostohagyermek), akit házastársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba.