- A darab szerzője, Bartis Attila elmesélte, hogy egy alakításod hatására Rebeka figuráját kicsit rólad, neked írta, ezért ebben a szerepben senki mást nem tudna elképzelni.
- Ezt én is megtudtam tőle, igaz, csak utólag. Mi tagadás, különös helyzet, ritkán játszik az ember olyasmit, amit direkt neki írtak. De ettől függetlenül is rendhagyó volt a találkozásom ezzel a darabbal. Rendszerint akkor kezdek el figyelni egy figurát, amikor rám osztják a szerepet - keresem az azonosulási pontokat, amelyekből felépíthetem a karaktert. Ezúttal nem így történt. Még jóval az előtt olvastam Bartis Attila Nyugalom című regényét, hogy megtudtam, színdarab készül belőle. Nagyon mélyen megérintett. Valamiképpen testközeli volt - szinte éreztem az ízeket, szagokat. Közöm lett ehhez a történethez, fontossá vált a számomra. Ezért nem volt kérdés, elvállalom-e Rebeka szerepét, amikor felkértek rá. Az egyetlen félelmem az volt, mennyit sikerül ebből a kiváló írásból átmenteni a színpadra.
- Tudod-e még kívülről szemlélni az általad megformált nőalakot? Ha igen, hogyan látod Rebekát?
- Kívülről már a regény olvasásakor sem tudtam szemlélni. Én ezt a nőalakot ugyanis ismerem. Weér Rebeka - az édesanyám. Amikor bemutattak Bartis Attilának, első kérdéseim egyike az volt, ismerte-e anyámat, Dévai Kamillát. Addig ugyanis azt hittem, róla mintázta a figurát. Kiderült, hogy nem ismerte, de a hasonlóság akkor is kísérteties. Anyám egy nagyon szép, sikeres, ünnepelt színésznő volt, aki egyszer csak bezárta maga mögött az ajtót, és többé nem volt hajlandó tudomást venni a külvilágról. Még a tíz év is majdnem pontosan stimmel.
- Nem megviselő ez a számodra? Az elmondottak szerint itt többről van szó, mint egy alakításról a sok közül.
- Eleinte azt hittem, nagyon nehéz lesz. Aztán ez a félelem átalakult bennem, és most már úgy érzem, mintha egy szobrot faragnék róla. Furcsa. Sosem gondoltam, hogy egy szereppel emlékművet állíthatok az anyámnak.
- Ez a szerep tehát bizonyos szempontból fontos állomása a pályádnak.
- Több szempontból is. Nem csak a családi párhuzam miatt. Fiatal színésznő korom óta sokszor, sokféle anyát alakítottam már. De ilyet még soha. Anya és fiú kapcsolata ebben a történetben egy mindentől és mindenkitől elzárt külön világ, amely csak kettejükről szól. Betegesen felfokozott érzelmek egy hermetikusan zárt univerzumban. Ilyen feladatom még soha nem volt.
- Gondolom, már az első próbára is nagyon határozott elképzeléssel érkeztél, hiszen közelről ismered Rebeka lényét, gesztusait, arcjátékát, légkörét. Mennyire sikerült ezt összhangba hozni Garas Dezső elképzeléseivel? Ki formálta erőteljesebben a szerepet?
- Erre nagyon nehéz válaszolni. A próbák során annyi leheletfinom rétegecske rakódik egymásra, és ezek annyira egybemosódnak, hogy később már szinte lehetetlen eldönteni, mi származik tőlem és mi a rendezőtől. Rebeka közös gyermekünk lesz. Sőt, a próbákon Bartis Attila is részt vett, és bár magától nem nagyon szólt bele semmibe, ha a tanácsát kértük, elmondta, ő hogyan képzeli az aktuális jelenetet. Ez sokat segített.