Szia, Kata!
Végre kibújt a nap a felhők közül, mi meg tele vagyunk programokkal. Hál' isten, Julcsi imád nagyizni, a srácok meg tudnak vigyázni magukra, vagyis Ádám vigyáz a többiekre, képzeld, már lassan tizennégy, és magasabb, mint én. Szóval, Ádám jól elkormányozza a két öcsköst, mi meg Balázzsal annyit megyünk, mennyit csak akarunk.
A múlt héten például a Zeneakadémián voltunk, a Dés-Snétberger koncerten. Csodás volt! Elsőre furcsán hangzott, hogy gitár és szaxofon egy előadáson, ráadásul még csak nem is egymás után, hanem egyszerre, elképzelni nem tudtam, hogy jön össze ez a kettő, de aztán nagyon meglepődtem, mert összejött!
Dés László (szaxofon) és Snétberger Ferenc (gitár) fellépnek |
Azon gondolkodom, jó lenne a hét végére megint valami őrült nagy táncos buli, mondjuk elmehetnénk pénteken a Fonóba a Cigány Tavasz-ra. Rophatnánk hajnalig cigányzenére, ők aztán tudják, hogy kell élni, énekelni, táncolni, szeretni.
Cigány Tavasz a Fonóban (Bp. XI., Sztregova u.3.) A Fláre Beás a Veszprém megye cigány folklór képviselője. Hangszereik - a többi együtteshez hasonlóan - a hagyományos cigányzenére jellemző dallam- és ritmushangszerek: gitár, tambura, kanna, kanál. |
Tegnap nagyon trendik voltunk: csaptunk egy olyan igazi barátnős bulit, tudod, amilyet a szinglik szoktak. Megszálltuk a Millenárist, ahol Szent Patrik-napi Bran-koncertet tartottak. Amúgy is imádjuk az ír népdalokat, és akkor még a zenekar vezetője minden egyes dal előtt egy ősi ír legendával szórakoztatta a közönséget, hát az fantasztikus volt. A koncert után bemerészkedtünk a táncházba, de csakis azért, mert kezdőknek hirdették. Hímnemű persze alig kószált arrafelé, így eszünkbe jutott, hogy expressz feladhatnánk egy hirdetést "csinos harminc eleji családanyák táncos lábú pasikat keresnek kizárólag táncházas használatra", de közeli hirdetésfelvevő iroda hiányában elvetettük ez ötletet.
Bran-klub a Jókai klubban (Bp. XII., Hollós út 5.) minden hónap utolsó szombatján. Délután öttől táncház, héttől diaképes előadás, nyolctól Bran-koncert. A Bran öt lemeze közül most az Agancserdő-t ajánlom. Ír, breton és ószirmi dallamokat hallhatunk ének, gitár, bodhran, fuvola, mindenféle furulyák hangjai által a középkorból előcsalogatva. |
Gyöngyi megkapta szülinapjára Stahl Judit Enni jó című könyvét. Idő hiányában csak belelapoztam, mit mondjak: csorgott a nyálam. De azért nem kis megelégedettséggel töltött el, hogy itt egy nő az évjáratomból, aki élvezi az élet apró örömeit, szkeptikus a rohanó világ értékeivel szemben, nem hajlandó azt csinálni, amihez nincs kedve, és ráadásul az a munkája, ami a hobbija. Ha tehetném, a finom kaják mellé mindenkinek felírnék háromszor egyet a "Stahl-életszemléletből".
Stahl Judit: Enni jó! Szakácskönyv - de annál sokkal több. Melléklet: egy nagy adag életkedv. |
Gyöngyi meglepetéseinek még korántsem volt vége, ugyanis kitaláltuk, hogy befoltozzuk Zorán-gyűjteményének hiányosságait. Ebben a korban egy hiányos Zorán CD-kollekció mondhatni tűrhetetlen állapot. Az Így alakult című lemezt Balázzsal és a gyerkőcökkel mi már egy jó egy éve hallgatjuk, de ritkán jutunk túl az első három számon, mert Julcsi ragaszkodik hozzá, hogy egymás után legalább háromszor lejátsszuk a Sohase higgyetek a szemeteknek című számot.
Zorán: Így alakult |