Orwell időskori nagy szerelme

Orwell 1949-ben, már szinte a halálos ágyán, feleségül vette Soniát. Az esküvőt a klinikán tartották, és az író, bár fekvőbeteg volt, ragaszkodott ahhoz, hogy felöltse szmokingjának kabátját.

Tizennégy héttel később, három nappal a megígért svájci nászút előtt meghalt. Özvegye, aki akkor 31 éves volt, attól fogva az orwelli szellemi hagyaték őrzésének szentelte életét. Nevét sem hagyta el soha, az Orwellt és művét ért számtalan kritika ellenére sem.

Soniáról mint Orwell múzsájáról barátnője, Hillary Spurling írt könyvet. Sonia Oxfordban szerzett diplomát, és azonnal bekerült a londoni irodalmi körökbe. Szépsége, esze megnyitott előtte minden kaput. Barátja lett Arthur Koestler és Francis Bacon festő.

A lány meggyőződéses feminista volt, és elég szabados életet élt. Szerelmi élete még Franciaországban is botrányt okozott. Hosszabb ideig élt Párizsban, "1947-től kezdve törzsvendége volt a Tabou-nak, ahol Boris Vian trombitált és Juliette Gréco énekelt" - idéz a könyvből a Corriere della Sera. Beleszeretett Maurice Merleau-Ponty filozófusba, aki azonban nős volt, és nem akart elválni feleségétől.

A kiábrándult Sonia visszaköltözött Londonba, és Orwell-lel folytatott beszélgetésekben keresett vigaszt. A vége szerelem és házasság lett. "Nem volt más választásom - mesélte később az asszony. - Orwell azt mondta, ha hozzámegyek, meggyógyul."

Sonia sikerrel védte férje örökségét, de saját magát nem. Az alapítvány kezelője különböző fortéllyal megfosztotta jogaitól. Igaz, az ügyből per lett, amely végül az író törvényes örököse, Richard fia javára dőlt el. Ez azonban már posztumusz győzelem volt az asszony számára, aki nem érhette meg 1984 szimbolikus dátumát: 1980-ban halt meg, nagy szegénységben.

Temetéséről és adósságainak kifizetéséről Francis Bacon gondoskodott.