A Pán József tervei szerint 1850-es években klasszicista arányokkal, romantikus stílusban épült budai épület is ebbe a típusba tartozhatott, még ha mára be is épült a környezete. Az emeletes, középtengelyében a hátsó oldalon három íves ablakkal, elől pedig ennek ritmusát követő loggiával áttört villaépület jó arányérzékű építészről tanúskodik. A főhomlokzat kétszintes loggiájához kapcsolódó öntöttvas szerkezetű teraszt a századfordulón építették az épülethez. A belső kialakításán másfél évig dolgoztak, hogy a műemlékvédelmi szempontok és a lakók igényeinek összecsiszolásával újjászülethessen az a kellemes enteriőr, amit bemutatunk, a belsőépítész kalauzolásával.
A villaépítészet hagyományának megfelelően az alsó szint a reprezentatív funkciójú tereké, ide több szem is bepillantást nyerhet, míg felfelé haladva a személyesebb, intimebb téregységek csak a háziaknak szólnak, a tetőtér pedig ezen belül is a gyerekek külön kis birodalmát rejti. Az oldalt kialakított főbejáraton belépve, a lendületes ívű lépcső terében rögtön egy bútortörténeti csemege vár minket: ritkaságszámba menő, egyszerű, szép vonalvezetésű Thonet szekrény. Az innen nyíló közlekedőt - melyben kis növénykertet rendeztek be - az eredetileg elől mindkét szinten nyitott loggia üveges lezárásával alakították ki.
A műemlék kezelésének követendően alázatos példája, ahogy az árkádívek belső felén, az épület megbontása nélkül, óriási, nyitható üveglapokkal tették lakhatóvá a térrészt. A gondos műemléki kezelés a legapróbb részletekig tetten érhető, a nyílás keretezések, nyílászárók is az eredeti formák és színek hű másolatai. A fénnyel telt előtérből nyílik a sötétebbre hangolt, ünnepélyesebb, komolyabb fogadótér, mely elsősorban reprezentációs szerepet kap a ház életében. Alabástrom lámpák meleg fénye vetül az acélkékre festett falakra, a régi képtárak hangulatát idézve.
Ezt a múltba merengő benyomást erősíti a tér leghangsúlyosabb eleme, a historizmus ízlését képviselő bibliotéka. Az 1870-ben, egy bécsi műhelyben faragott tölgyfa bútor eredetileg talán hasonló épület dolgozószobájába készült, amire méretén kívül a komplett beépítettsége is árulkodik. Középső részét, egy a fafaragásra rímelő, atlaszos faragású, carrarai márvány kandalló alkotja. Kiválasztásánál fontos szempont volt a villaépülettel való egykorúsága.
A hall másik érdekessége a szobát betöltő, hatalmas perzsaszőnyeg is, hiszen mintája az angol királyi palota egyik féltett darabjának hű másolata. Az összehangolt belsőben ünnepélyes kötésű, vörös díszfüggönyök, kék, vörös, óarany színekben játszó kárpitok, ezüst gyertyatartók, és néhány régi porcelánbaba egészítik ki a tiszteletet parancsoló, mégis meghitt teret.
Ötletes és megkapóan személyes megoldás az átjáró és a fogadótér közötti fal egész vastagságát kiadó dupla ablakok vitrinként való kialakítása. Apró régi tárgyak kisebb gyűjteménye kap itt helyet, az emeleten pedig ugyanezt a megoldást alkalmazták személyes emlékekkel, családi relikviákkal, kedves ajándékokkal megtöltve az ablakból lett családi vitrineket.
A lépcsőházba beépített szecessziós korlát beleolvad környezetébe, melyet a ívesen csavarodó lépcső vonala határoz meg. Ez az emeleti szinten az itt szintén üvegfallal lehatárolt árkádíves ebédlőbe vezet, mely egybenyitható az vasszerkezettel alátámasztott terasszal, gyönyörű kilátással.
Az emelet fő terének, a nappalinak a berendezését a kényelem szempontja vezérelte. Klasszikus vonalvezetésű ülőgarnitúra szolgálja a családi együttléteket, közöttük pedig újabb érdekes elemként bukkan fel a kristályüvegből hajlított dohányzóasztal. Meghitt családi esték hangulatát idézi a fal középen épített kandalló, mely nem tartozott a villa eredeti berendezéséhez, az átalakításkor készítették. Az emeleten kapott helyet a háló és a fürdőszoba. Utóbbit a két, egymásban tükröződő tükör képe uralja, melyek közül a nagyobbikat egy a ház korához szintén illeszkedő, laparanyozott biedermeier stílusú keret foglal magába. A déli fekvésű hálószoba világos okker, meleg falszínével a kissé hűvösebb színpárt alkotó, merész, de hatásos kék-bordó függöny együttes izgalmas kontrasztot alkot. A hálóból leválasztott gardróbrész szintén a praktikum és a kényelem jegyében született, a copf stílusú komódok pedig tolakodás nélkül egészítik ki az intim belső teret.
A ház urának talán legkedvesebb helyisége a pince szinten kialakított borospince, mely szinte egy házi szentély rangjában áll. A házigazda kedves időtöltése a borral, borkultúrával való foglalkozás, és nem utolsó sorban alkalmanként a borospince vendégekkel való megtöltése. A borgyűjtemény között is igazi unikum a legrégebbi darabnak számító, több mint háromszáz éves, a ház építési munkálatai során a helyszínen előkerült színes üvegablak. Talpig páncélba öltözött nemes körül a következő feliratot találjuk a festett üvegen: Joanni Máthé de Bikafalva, Anno Domini 1632, G. Rákóczy.