Mikor keressünk segítséget?
Amikor úgy érezzük, hogy gond van. A gyereknek, még ha nincs is semmi baja, sokat árthat egy állandóan érte szorongó szülő. A szakember megállapíthatja, hogy a félelem megalapozott-e. Ha nincs baj, a szülő megnyugszik, ha van, akkor adott a lehetőség a rendellenesség kezelésére. Fontos azonban, hogy ne ültessük el utódunk fülében, hogy ő egy problémás gyerek, mert, ha eddig nem is volt az, a szülei "huhogása" hatására végül azzá válik. Sajnos gyakran tapasztalom, hogy a szülők baráti körben, a kicsi jelenlétében, fennhangon tárgyalják meg a gyermek vélt vagy valós fogyatékosságait (Dadog a szerencsétlen! Látod, milyen ügyetlen? Még mindig bepisil! stb.). Ez a tapintatlanság rettenetesen kínos helyzetbe hozza a gyermeket, és csak fokozza a szorongását.
Kezdjük az egész családot érintő kérdéssel: az alvászavarral
Újszülött és csecsemőkorban a gyakori éjszakai ébredés nem jelent alvászavart, legfeljebb a szülőket készíti ki az éjszakázás. Az újszülöttnek, csecsemőnek természetes igénye van az anyával való testi kontaktusra, és a gyakori szopásra. Nagyjából fél éves korig, amíg a baba csak anyatejen él, el kell fogadnunk az éjszakai ébredéseket, és csak ezután leszoktatni az éjszakai ébredésekről, ha ez a családnak nagyon fontos. Ha a mama bírja, ki is várhatja, amíg az éjszaka rendje helyreáll, másfél, két éves kor körül.
Más az eset a nagyobb gyerekeknél. Szinte biztos, hogy komoly lelki konfliktus áll a hátterében krónikus álmatlanság esetében: ha a gyerek órákon át nem tud elaludni, ha elalvás után hamarosan felébred, és ez az éjszaka folyamán többször megismétlődik. Ezt az állapotot legtöbbször stressz, a rossz teljesítménytől való szorongás, vagy büntetéstől való félelem váltja ki olyan gyerekeknél, akik nem tudják, vagy nem merik érzelmeiket kifejezni. A megoldás nem a gyermek magára hagyása, nem altatók adása, hanem kombinált pszichoterápia, és a gyerekkel szemben kialakított elvárások újragondolása mind a szülők, mind a pedagógusok részéről.
A másik jellegzetes éjszakai tünet a pavor nokturnusz, az éjszakai felriadás, ami sikoltással, csillapíthatatlan sírással jár együtt, és a szülő által gyakorlatilag befolyásolhatatlan. A gyerek láthatóan nincs magánál, de nem is alszik, hiszen tágra nyílt szemmel, ordítva ül az ágyában. Másnap reggel nem emlékszik semmire az egészből. A jelenség mögött nem mindig találnak pszichés problémát, gyakran gégészeti elváltozást (orrmandula megnagyobbodása) és genetikai hajlamot hoznak vele összefüggésben. A pavor azonban gyakoribb a depresszióra hajló, szorongó gyerekeknél, tehát érdemes pszichológushoz fordulni.
A népesség nagy része táplálkozási zavarral küzd. Nem ritka, hogy ez a probléma már gyerekkorban megjelenik. Fontos azonban a komoly táplálkozási zavart elkülönítenünk attól, hogy a gyerek "rossz evő". Amíg valakinek a szervezete jól működik, nincs hiánybetegsége, addig nem baj, ha keveset eszik. Az orvosok tapasztalata szerint a sovány gyerekek általában kevésbé fogékonyak a betegségre, mint a ducik. A rossz evés hátterében általában valamilyen nevelési hiba áll. A gyerekek ugyanis nagyon hamar rájönnek, hogy mivel érhetik el céljaikat a szülőknél, milyen viselkedésforma az, amivel kivívhatják a szülő figyelmét. Sok anyának nagyon fontos, hogy a gyermeke jól egyen, ezért akkor is tömi a kicsit, ha az valójában nem éhes. A gyerek rájön arra, hogy az evés az, amivel irányíthatja anyját, és hamarosan eléri, hogy minden az evés körül forogjon. A legjobb ezt az elején elcsípni, és nem törődni azzal, hogy a gyerek mennyit eszik a fölajánlott ételekből. Egészséges gyerek még soha nem halt éhen terített asztal mellett.
Nagyobb probléma ennél az elhízás (vagy obezitás). A test gömbölyűségét bizonyos fokig öröklött tulajdonságok is meghatározzák, ehhez járul a táplálkozás zavara, és a helytelen életmód. A baj eredete, hogy a gyermek a táplálkozást nem éhsége csillapítására, hanem önvigasztalásként használja. A dolog akkor fajulhat el, ha családi probléma (válás stb.) vagy túlzott elvárások miatt a gyerek tartós stressznek van kitéve. A helyzetet itt az is nehezíti, hogy a kövér gyereket csúfolják osztálytársai, sőt, akár ki is közösíthetik. Ez tovább fokozza a szorongást, az ördögi kör bezárul.
Az elhízás ellentéte az anorexia nervóza. Ez esetben a kamasz (vagy fiatal felnőtt) az elhízástól való kóros félelem miatt megtagadja az evést. Ezáltal akár halálos veszedelembe is sodródhat. Az anorexia okát még vitatják. Erős a gyanú arra, hogy az evés megtagadásának hátterében az áll, hogy a kamasz lány nem akar nő lenni, nem fogadja el a felnőttséggel együtt járó feladatokat, de legjobban a párkapcsolat kialakításának kényszere elől menekül. (Az anorexiások 90%-a lány). Anorexia esetén nem sokat segít a rábeszélés, az erőszak, itt feltétlenül terápiára van szükség.
Viszonylag gyakori probléma az éjszakai bevizelés. Ha a gyerek öt éves kora után is rendszeresen bepisil éjszaka, feltétlenül szakemberhez kell fordulni. A bepisilésnek testi okai is lehetnek, de jelentős százalékban pszichés teher váltja ki. Sajnos itt is önmagát erősíti a folyamat: a bepisilés miatt keletkező szégyenérzet fokozza a gyerek szorongását, így elmélyíti a pszichés problémát.
A bekakilás (enkoprézis) valamivel ritkább jelenség, de jóval súlyosabb lelki zavarra utal. Egyes fajtái a szülő gyermek kapcsolat korai zavarára, más típusa erős aktuálisan jelentkező stresszre (ijedtében bekakil) utal. A bekakilás nagyon erős szégyenérzetet vált ki a gyerekből, így fokozódik az általa viselt pszichés teher. Az emésztőszervek betegségének kizárása után mielőbbi egyéni, vagy családterápiás kezeléssel lehet segíteni a gyermeken.
Sok gyereknél csecsemőkorból fennmarad az ujjszopás, az önringatás szokása. Ha ez a tevékenység csak a fáradt, vagy stresszel teli időszakokra korlátozódik, türelmesen megvárhatjuk, míg a gyerek magától kinövi. Ugyanez vonatkozik a gyermekkori önkielégítésre, azzal a kiegészítéssel, hogy finoman rávezethetjük a gyereket: nem baj, ha csinálja, de másokat ezzel ne hozzon zavarba. Ha ezek a viselkedési formák eluralkodnak, az a gyermek kóros önmagába fordulását jelenti, vagyis nagyon mély szorongásra utal, tehát kezelendő.
Nem csak a buta gyerek kap egyest
Ha megakadt a gyermeknevelésben, problémáira senki nem ad igazán használható választ, és valóban arról szeretne olvasni, ami igazán érdekli, írjon nekünk - mamisuli@origo.hu! A Mami-suli írásait az olvasók kérdései alapján igyekszünk összeállítani. |
A fenti írásban nem érintettünk olyan kórképeket, mint a depresszió, a kényszerneurózis, a pánikbetegség. Ezek komoly pszichés rendellenességek. A beteg gyermek tünetei mindenképpen felhívják magukra a szülők figyelmét. Általános jó tanács, amint már említettem: ha valami nem stimmel, mindenképp érdemes szakember segítségét kérni.
Sződy Judit
A Mami-suli pszichológusa
Korábban
Ne féljünk segítséget kérni!