"Az élet ma van!"

- Érdekes adalék egy sikeres színésznő életrajzához, ha csupán negyedszerre veszik fel a Színművészeti Főiskolára. Újra és újra nekimenni az akadálynak, míg végül sikerül legyőzni - ez kitartó és céltudatos személyiséget feltételez.

- Milyen volt belülről a sokat ostromolt főiskola?

- Nagyon nehéz. Őszinte leszek: boldog vagyok, hogy túl vagyok rajta, és nem csinálnám végig még egyszer. Persze sok mindenre jó volt, rengeteg tapasztalattal gazdagított. Megismertem embereket, akik már mindig velem lesznek, másoktól pedig megtanultam, milyen nem szeretnék lenni, és mit kell elkerülnöm. Viszontagságos időszak volt, de én sosem tartoztam azok közé, akik nyugodt álmodozásban élhetik végig az életüket. Ma már azt gondolom, jól van ez így.

- A főiskolai gyakorlatát a Madách Színházban töltötte, s azóta is ennek a társulatnak a tagja.

- Igen, ebből a szempontból konzervatívan alakult a pályám. Jól érzem magam itt. Persze, mint minden nagy színháznak, a Madáchnak is megvannak a maga előnyei és hátrányai. Sok ember, sűrű események, zűrzavar. Egy-egy ilyen "színházgyár" nem a kis társalgójáról, a lelki életéről, a nagy összetartásról híres. De én ezt szoktam meg, és komolyabb problémám még nem volt vele. Ha egy jó tündértől kívánhatnék valamit, annyit kérnék, hogy picit lassuljon a mókuskerék, koncentráltabban dolgozhassunk, és több időnk, erőnk legyen egymásra odafigyelni.

- Sikeresen alakul a pályája, ismerik, keresik, számon tartják. Folyton csöng a mobiltelefonja, és nagyon sűrű a programja. Nem sok ez néha? Előfordul, hogy legszívesebben azt mondaná: elég?

- Persze. Mindig is teherbíró fajtának gondoltam magam, s visszagondolva, tényleg nem volt az életemben sok hiszti és nyavalygás. De azért velem is előfordul, hogy legszívesebben leülnék, és azt mondanám, most kiszállok ebből az egészből. Ami inkább megérint, az talán nem is az időhiány és a rohanás, hanem a színészi pálya örök szubjektív mivolta. Én nagyon szomjazom az egyértelmű, jelen idejű dolgokat. Hosszú ideig, sokakhoz hasonlóan a jövőben éltem - majd ha ez sikerül, majd ha azt elérem, majd ha úgy lesz... Óriási hiba. Az élet ma van! Ami volt és lesz, mind megfoghatatlan. A pillanatot kell tudni megélni és élvezni. Erre a saját tapasztalataim tanítottak meg, és hálás vagyok, hogy ez megadatott. Így már nem félek.

- Ez a felismerése valamely konkrét eseményhez kötődik, vagy fokozatosan alakult ki?

- Hogyan is van az a híres mondat a Sztárcsinálókban? "Egy reggel úgy ébredsz, hogy másképpen látsz mindent." De azt hiszem, a valóságban nem így működik a dolog, az én esetemben pedig biztosan nem. Mint a tudásért általában, ezért is meg kellett harcolni, és sok minden történt, amíg a birtokába kerültem.

- Másfél évvel ezelőtt a Barátok közttel országos ismertségre tett szert. Mennyiben változtatta ez meg az életét?

- Gondolom, egy szappanopera "főgonoszaként" utcára lépni sem mentes minden kihívástól...

- Valóban. Kicsit az én életembe is beköszöntött az Isaura-effektus. Múltkor azzal állítottak meg, hogy nagyon megütöm a bokámat, ha még egyszer bántani merem azt az aranyos Évikét. Mit lehet ilyenkor válaszolni? Valamit mindenképpen kell, mert nagyképűnek és utálatosnak tűnni semmiképpen nem szeretnék. Általában viccel ütöm el a dolgot, és azt válaszolom, hogy "nagyon fogok igyekezni", vagy hogy "higgye el, parancsra tettem". Van, amikor veszik a lapot, van, amikor nem. Inkább a szüleimnek kellemetlen, amikor degradáló jelzőket hallanak a lányukról. Sokan azonban kedvesen és szeretettel üdvözölnek az utcán, ami egy ilyen negatív figura esetén kétszeres öröm és dicsőség.

- Csinos, fiatal nő, nyilván elhalmozzák levelekkel, bókokkal, ajánlatokkal.

- Sokan gondolják ezt, de nem így van. Nincs engem ostromló férfisereg, nem várnak hódolók a művészbejárónál, nem dobálnak csokrokat a színpadra. Azt gondolom, az emberek ragaszkodnak az ikonjaikhoz, és inkább megtartják a három lépés távolságot, mintsem kiderüljön, hogy az a valóságban mégsem egészen olyan, amilyennek elképzelték. Konkrét előnyöm a külsőmből sosem származott. Talán épp mert mindenki azt gondolja, hogy emiatt már amúgy is annyi előnyt élvezek. A szerényebb külső adottságokkal rendelkező nők általában sokkal jobb életpozíciókba kerülnek, mert hiányosságaikat ellensúlyozva, nagyobb erőfeszítéseket tesznek.

- Hogy van most Timkó Eszter a magánéletben?

- Köszöni szépen, jól. Harmonikus, szélcsendes életszakaszban vagyok. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne volnának események, érzések, vonzások. Kíváncsian várom, mit hoz számomra az életem következő fejezete.

Korábbi sztárinterjúink

Szentpéteri Csilla - Az ex-szépségkirálynő újabb sikere

Kamarás Iván - "Hiszek a kisugárzás erejében"

Cserháti Zsuzsa - A fekete hangú énekesnő új élete

Rudolf Péter - "Pillanatnyilag a nap 24 órájának 30-ra való kitolásán dolgozom"

Pogány Judit - 57 éves a Vuk magyar hangja

Prokopp Dóra - Tíz esztendeje folyamatosan babázik

Fórumajánló: Ki a kedvenc magyar színészed?