Ahol a tárgyak életre kelnek

Ebben a lakásban nem kell mást tenni, csak engedni, hogy felénk áradjon a sajátos atmoszféra, s közben arra gondolni: talán így megtudjuk, hogy ki lakik itt. A sok összehordott csipke, gyöngybortni elmúlt korokat, hangulatokat idéz. A dekor és a munka közben használt alapanyag úgy olvad össze itt, hogy egyszerre megértjük: nála nem ér véget a tervezés a ruhánál. Valószínűleg az is csak ürügy. Ahogyan minket felöltöztet, úgy építi tovább a látványt otthonában, vizuális nyelven kifejezve belső gondolatait.

Ennek a lakásnak minden részlete élő organizmus. Kriszta vándorlásai során hazahoz tárgyakat, melyek innen-onnan megszólítják. Azután beépíti az otthonába, vagy egyszerűen leteszi valahová, és attól kezdve az életre kel, szervesen beépülve környezetébe, tovább finomítva annak képi mondanivalóját.

A bejárattól homokszínnel indul a fal, az első állomás a konyha. A provanszi hangulat átlibben a helyiség fölött, de már is tovább fut a tekinteted. Az arab-sarok magával ragad egy egészen másféle világba. Oda, ahol Kriszta hónapokat töltött, ahol adott szokások szerint élnek az emberek. Marokkó. Rendjük egy zárt világot sejtet, ahol mindenre megvan a válasz.

A fürdőszoba a klasszikus fürdőkultúrát idézi. Abbázia, halványzöld és vízkék. A rézpatina árnyalatai, karmoslábú kád és egyáltalán, itt minden bútornak állatlába van. Art-deco szekrényke, mozaikok.

Kriszta: -A szigorú tradíciók ellenére Marokkóban igazi karakterekkel találkoztam. Nem kell különlegesen öltözködnöd, hogy egyéniségnek tartsanak. Európa nagyon más. Nálunk a divattal próbálnak individualizálni, azután észreveszed, hogy két percen belül többször is ugyanaz a szín és szabásvonal jön veled szembe az utcán. Európában az uniformis a valahová tartozást jelenti, ha valaki alternatív lénynek akar mutatkozni, megvan, hogy milyen sziluettet kell magára öltenie. Minden egyes nemzetnek, fajnak megvannak a színei, testi karakterük. Viseleteik színeiben tükröződik az ég kékje, a sivatag homokja, attól függ, hogy a föld mely fertályán van lakóhelyük. Ebből az utazásból sok mindent hazahoztam: a kisgyerekek tekinteteit, szemük csillogását, azokat a különös fényeket, amilyeneket igazán csak ott láttam.

Az arab kuckó marokkói gyékényt rejt, utazóládát, varázsdobozt, propellert és kalapokat. Szalmaszín öreg bőrökkel és még ki tudja miféle emlékrétegekkel bélelte ki e helyet, hogy puha legyen, mint a sivatag homokja. A fal homokszíne narancsosra vált. Egy társalgórész bontakozik ki immáron európai, polgári hangulattal, neobarokk bútorokkal, és ahogy megyünk beljebb a lakás "gyomrába", a fal úgy lesz egyre lázasabb. Titokzatos barlangszerű a tér, az égő vörös az intimitást jelzi. Még balra egy pihenő. A tényleges műhely a csöpp galéria alatt húzódik. A puha szőnyeg ellenpontjaként föltűnik a vas.

Kriszta: - Találtam egy kert szélén egy kidobott Andrássy úti balkont, hazavittük, és elkezdtük szép lassan földolgozni. Székek támlái, polcok támaszai készültek belőlük, majd a galéria és a lépcsőkorlát. A kovácsoltvas szinte a szőnyegmintát folytatja. Este, mikor leoltjuk a villanyt, az egész lakás csipkébe borul. Az autók fényszórói mozgó fénnyalábokkal világítják meg a vasrácsot, káprázatos árnyjáték jelenik meg a falakon, mennyezeten. A kovácsoltvas a mániám. Amiket újonnan csinálnak, nagyon hideg-rideg hatást képesek kelteni, de ezek a régi darabok patinájukkal szépek, akár az öregség: tartalommal teltek, és úgy tűnik, mintha egyfajta bölcsesség sugározna belőlük. Nekem például a minimal art stílus nagyon steril. Aki a saját környezetében alkot, annak még fontosabb, hogy olyan tárgyak vegyék körül, amik inspirálják. Az otthon a gondolat bölcsője kell, hogy legyen.

Fekete Kriszta tűzruhája: a tűz-kollekció a lángnyelvek lobogását idézi. A ruhák sanzsanos felületén olajzöldes fémes hatás játszik. A vörös mellett a mélykékek, zöldek, vörösek, olyan színek, amiket a tűz égése folyamán láthat az ember. A fejdísz kakastollai az erőt, a harciasságot idézik.

Kriszta: - A magasfényű gyöngyök és a vörös izzik a színpadon. Ez a ruha maga a vas izzása. A fémek nagyon fontosak számomra. Minden pillanatban más érzést közvetít: izzik, majd kihűl. Benne van az idő, a változás. A műanyag például lehet érdekes, de csak elavulni tud. A fa, fém, bőr, textil, a nemes anyagok, azoknak élete van. Az idő múlásával metamorfózison mennek át, míg a műanyag ócska lesz és meghal.

Egy másik ruháról azt meséli Kriszta, hogy itt a kelme volt az ihlető. Az anyagból kiszólt egy gondolat: a gyöngyház alapon arannyal átszőtt textil kagyló-asszociációjából szintén egy egész kollekció született. A selymes fényjáték előhozta a görögös redőket, a különféle módon összefogott anyag, akár a tógák, omlik alá. Itt az emberi test, az arányok szépsége is hangsúlyt kap. Ruhát tervezni Kriszta szerint majdnem annyi, mint szobrot csinálni. Térben kell gondolkodni, a színeken, formákon kívül a mozgást is bele kell kalkulálni a készülő darabba.

Kriszta: - Érdekes, hogy azoknál a munkáimnál, ahol a meztelen testből több mutatkozik meg, ott az elegáns és nem az erotikus irányba viszem a ruhát. A zártabbaknál vagyok inkább színben merészebb, a buja árnyalatoknál a szabás egészen visszafogott. Fontos számomra még, hogy az öltözék nem pusztán ruhából áll. Érdekel még lefelé: a cipő, és fölfelé a fejrevalók. Tulajdonképpen azért kezdtem el fejdíszeket csinálni, mert divatbemutatóimon a sminkesek, fodrászok mindig kreáltak valamit olyat, ami nem mindig passzolt a ruhákhoz. Saját tervezésű kalapjaim, fejdíszeim meghatározzák a folytatást, így egységes öltözetet tervezhetek. Motívumaimat, gondolataimat néha szó szerint az utcáról hozom, úgy, mint azt az Andrássy úti balkondarabot. Budapestbe egyszerűen szerelmes vagyok. Amikor először jöttem Pestre, felültem egy buszra és hátracsúsztam az ülésen, hogy mindent lássak, ami fent van. A házak tövében töltjük az életünket, többnyire rohangálással, de ha néha fölnéznénk, csodákat láthatnánk: a házak teteje, homlokzatok, tetőmegoldások, mozaikkal, kovácsoltvassal... Gyakran jegyzetelek kapualjakban, ablak- és rácsmotívumokat rajzolok, később fölhasználom őket. Mindenfelől összeszedett tárgyaim között biztonságot érzek. Sugározzák a lelkemet, töltekezem általuk, mégis időnként kikívánkozom belőlük, ilyenkor elutazom, mert újabb kalandok várnak, s gondolataimmal újabb tereket töltök meg.

Korábbi lakásbemutatók

Kontrasztban a környezettel
Az üveg és a króm bűveletében
Egzotikus varázslat itthon
Életre keltett harmónia
Délfrancia hangulat Budapest környékén

Könyvajánló

Klasszikus és modern - Nemzetközi trendek a lakberendezésben
Színek, klasszikus és modern lakberendezési stílusok