Egy időutazó otthona

Családi nyomásra pszichológusnál is járt, mert döbbent környezete azt gondolta: nincs rendben minden ennek a furcsa fiúnak a fejében, hiszen normális életet kétszobás panelban lehet csak élni. Baliga Kornél Ferenczy Noémi- és Europa Nostra-díjas építész ma az ország egyik legszebb otthonának tulajdonosa. Építész-tervezőként nevéhez fűződik a Gundel Étterem, a Várkert Kioszk, a Royal Szálló, a budapesti osztrák nagyköveti rezidencia, a Zala Megyei Bíróság, a vidámparki öreg Körhinta, a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga és még számtalan köz- és magánépület restaurálása.

"Nem csupán a világra nyitott kisfiú szemével csodálkoztam rá a kastélyokra, amelyek a lakásom számára előképül szolgáltak. Többről volt szó. Annak idején nem értettem a történelmi helyzetet. A hatvanas években még az énekórán is azt tanultuk, hogy 'állnak még a paloták'... Pedig mindent a múlt eltörlése vezérelt: elég rápillantanunk a budai várpalota épületére. Bennem az ellenérzés és az értetlenség munkált" - jelentette ki a házigazda, aki nem szereti, ha negédesen közelítik meg világát.

A csodált rokokó enteriőröket az építész kamasz fejjel csak moziban láthatta, de filmélményeiben sem a rácsodálkozás volt jellemző, inkább a praktikum. Többé-kevésbé helyes használatban láthatott itt helyes térberendezést, tárgy- és bútorhasználatot. Legfontosabb kapaszkodója két archív fényképfelvétel lett: egyik a fertődi Esterházy-kastély dísztermét, másik pedig salla terenáját ábrázolja. A békebeli felvételek a "helyreállított" terek még valóban eredeti, igazi állapotát mutatják, amelyekhez foghatót ma az országban már nem találhatunk.

A nap-hegyi ház dacból született: "a világot olyannak látom, amilyennek látni szeretném. Elképzelem és megépítem magamnak" - vallotta akkor és vallja ma is az építész. Biztos tudatában annak, hogy helyreállító, újraalkotó munkát a teljes egészében (pénz és szabályozó normák híján) soha nem lesz módja külső megrendelésre végezni.

A bútorok, amelyekből a rokokó élettér kialakítását elkezdhette, csak a hetvenes évek elején kezdtek feltűnni a régiségboltokban. Baliga Kornél megkereste a kastélyok egykori lakóit: zsúfolásig megtöltött, apró, fullasztó társbérletekben szorongó öregembereket talált. Lakásaikban pedig cipőkanállal bezsúfolt, rettenetes állapotba került régi tárgyakat. Az itt felhalmozott "lomok" kerültek aztán kereskedelmi forgalomba vagy később a lomtalanítások szeméthegyeire. Gobelinbevonatú ülőgarnitúrák és teknőcberakásos íróasztalok kellették magukat elérhető áron a legendás Szép utcai bizományi kirakataiban akkor, amikor az álmodozó fiú már megkezdte építészeti tanulmányait.

A ma látható terek még csak papíron voltak készen, de a bútorgyűjtemény első darabjai már a tízes években épült villalakás szobáiban várták a bevetést. A kollekció első darabjának története emlékezetes maradt: a kis, négyszögletes rokokó asztalkát a kamaszfiú a Krisztina körút egy kisebb házának erkélyén pillantotta és csodálta meg újra és újra, franciaórára menet. A rozoga, spárgával megkötött asztalkán virágokat tartott a ház két vénkisasszonya, akik érte cserébe - négyévi kunyerálás után - egy másik asztalt kértek. A megviselt bútort Kornél egy műbútorasztaloshoz vitte, aki elrontotta a munkát: rosszul rakta össze a lábakat. Amikor a fiatalember megtagadta a "kész" munka átvételét, az iparos rátámadt, és egy vésővel majdnem hasba szúrta.

Kornél gyűjteményének több kivételes darabjára lomtalanításokon bukkant rá. Legkülönösebb darabját a ház környékén lelte meg: a furcsa ülőalkalmatosság, egy chaise fumeuose, vagyis dohányzószék, rendkívül ritka, rokokó darab. A kibelezett kincset saját maga hozta rendbe, hogy ekkor szerzett tudásával később más bútorokat is megjavítson. Rokokó bútort azonban évtizedekkel ezelőtt sem hajigáltak ki tömegével: a fiatal építész bizományikban kezdte megalapozni ragyogó gyűjteményét.

A kastélyépítéshez Kornél csak eredeti technológiákat használ: ezek jó részét ő maga is megtanulta. A gödöllői kastély helyreállítási munkálataihoz általa meghívott, a falkárpitozáshoz hazánkban szinte egyedül értő szakembert saját rezidenciájára is meghívta dolgozni, és közben megfigyelte a módszert. A hálószoba teljes falburkolata és festése saját munkája; 1990-ben készítette el, kétéves munkával, fittyet hányva erős tériszonyára.

A rezidenciának mára teljes egészét a Baliga család lakja: évtizedekkel korábban azonban még csak a szalonokat magába foglaló szint és a "velencei szoba", Kornél vörös selyemtapétás hálószobája volt birtokukban. Fehér, sima falakkal és modern bútorzattal. Az aranyozott szalon, vagyis a díszterem, illetve a kék szalon 1992 és 1994 között készült el véglegesen; addig "minden olyan volt, amilyet a papa engedett".

A korszellem közben beérte az építészt: a régiséggyűjtés divatba jött, és a mai árak mellett a remek gyűjtemény már nem növekedhet a régi intenzitással. Pedig tárgyakra szükség volna, mert a birodalom terjeszkedik: már készülnek az újabb szobák, a ma még csak a kertbe való kilépéssel megközelíthető szintek pedig várják az összekötő, belső lépcsőzetet. "Az egész eddigi életem akörül forgott, hogy nem voltam hajlandó elhagyni a házat; lemondtam szerelemről, mindenről, csak hogy ittmaradjak. Ezért érzem úgy néha, hogy a pótcselekvés kényszere is hajtott abban, hogy ennyire megcsinálhattam az otthonunkat."
A gyönyörű lakást képtelenség megilletődöttség nélkül szemlélni még a sokadik látogatás után is. Aki itt belép, valóban "más ember lesz" néhány órára.

A Baliga-rezidencián élénk társasági élet zajlik: terei, bútorai nem halott tárgyak, nem csendes, zárt és visszafogott családi idill díszletei, hanem a ház vendégeinek megszokott és kedvelt ismerősei. "A hálószobámban egy évtizede minden reggel élményt jelent az ébredés: nem nehéz arról fantáziálnom, hogy egy kastélyban vagyok, valahol Nyugat-Európában. De alapvetően a ház egészét már nem így élem meg. Az lenne abnormális, ha nem ilyen lenne a környezetem" - mondja Kornél, aki szerint mindenkiben él valami ködös vágyálom azt illetően, hogy hogyan képzeli el a teret, amelyben él.

A ház egyes részeiben jócskán találunk modern tárgyakat és bútorokat. Ezeket formatisztaságuk miatt "tartja", és szereti tulajdonosuk, aki a reminiszcencia áthatotta, vagyis olcsón régieskedő holmikon kívül mindenre nyitott. "Ma sokan dolgoznak úgy, hogy eredeti arányrendszerek és szerkesztési technikák ismerete híján olcsó, antikoskodó elemekkel dobálóznak. Oszloptalpat tesznek fel tévedésből oszlopfőnek, csak hogy legyen ott valami görcs. Nem kötelező dór oszlopot csinálni, de sajnos most már megtanulni sem."

A rezidencia talán legfontosabb eseményének számítanak az évente megrendezett farsangi bálok: a ház ura számára barátságai szent ügyek, barátai pedig társak a nagy játékban, akiket a játszóhelyre invitál. A rokokó bál egy különleges alkalom: "ilyenkor beöltözhetek olyan rokokó ruhákba, amilyenekben tulajdonképp egész életemben szeretnék járni". Kornélnak egészen konkrét álomvilága van: ő Etturia nagyhercegségnek a rizsporos-parókás viseletet kötelezővé tett uralkodója. Jelmezbáljai meghirdetett témái változhatnak: bálozhatnak istenek és titánok, földönkívüliek, világutazók, de az etturiai nagyherceg maga készítette ruhájában és parókájában, anakronisztikusan mindig ugyanolyan. Évente egyetlen napra más számára is láthatóvá válik maga teremtette palotája pompás termeiben, a való, vagyis megvalósított világban.

Halász Tamás

Korábbi lakásbemutatók
Bauhaus-élmény a 21. században
Délfrancia hangulat Budapest környékén
Ahol a tárgyak életre kelnek
Kontrasztban a környezettel

Ajánlat
A rokokó stílus
A rokokó hölgy helyes viselkedéséről

Nem hiányzik a könyvespolcáról?
A rokokó, avagy kísérlet az emberi szíven