A házasság felbontása

A házassági bontóper eljárási szabályai mellett felvázoljuk, hogy mi a különbség a felek közös megegyezésével és a felek megegyezésének hiányában folyó bírósági perek között.

A házasság felbontásának alapvető szabálya, hogy a bíróság - bármelyik házastárs vagy mindkét házastárs közös kérelmére - akkor bontja fel a házasságot, ha a házastársak között a házasélet teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. A magyar családjogi törvény sem előre meghatározott, törvényben rögzített bontó okok meglétét, sem valamelyik házastárs vétkességét nem kívánja meg a házasság felbontásához. (Éppen ezért nem is találhatjuk a törvényben a bontás alapjául szolgáló okok felsorolását.) A házasság felbontásának egyetlen alapvető feltétele van, mégpedig a házasélet teljes és helyrehozhatatlan megromlása. A bíróság alapvető feladata, hogy feltárja a házasélet megromlásához vezető folyamatot. Ennek érdekében elsősorban a felek személyes meghallgatása, valamint a tanúmeghallgatások szolgálnak bizonyítási eszközként. A gyakorlat azt mutatja, hogy bizonyítottnak tekinthető a házasélet megromlása, ha mindkét fél egybehangzóan állítja, hogy házasságuk a jövőre nézve tarthatatlanná vált, nem látnak esélyt annak helyreállítására és ezt az ügy egyéb körülményei (pl. különélés, az életközösség megszakadása), valamint további bizonyítékok (pl. tanúvallomás) is alátámasztják. Nem kell a házasság megromlásához vezető folyamatot feltárni az ún. megegyezéses bontás esetén.

A házasság felbontását a házastársak egyike vagy mindkettejük kérheti. Nincs akadálya annak sem, hogy éppen az a fél terjesszen elő a házasság felbontása iránt kereseti kérelmet, aki a házasélet megromlásáért kizárólag maga felelős. Sőt önmagában az sem akadálya a házasság felbontásának, hogy azt a másik fél esetleg ellenzi.