Haladjunk csak szépen, sorban

Az írásjegyek bemutatását a sorok vizsgálatával folytatjuk, az alapos jellemzéshez pedig a sorok formáját, távolságát és irányát vesszük górcső alá. Felsővezetők, középvezetők, munkát keresők, figyelem!

A sortávolság értelmezésekor arra kell gondolnunk, vajon milyen valóságos helyzetben jelennek meg a távolságok (más felfogásban szünetek) a mindennapi életünkben.

Személyes terünkben például létezik távolság ember és ember között, lehet pihenőt tartani különböző tevékenységeink között, de mondhatjuk azt is, hogy a sorok elkülönítésével a kisebb elemekből egy nagyobb, átláthatóbb egység áll össze. Ezért a sortávolság többek között az író személy gondolatainak rendezettségéről, észlelésének analizáló (részletekre bontó) vagy szintetizáló (egészében vizsgáló) voltáról beszélhet, valamint utalhat másokhoz való közeledésére is.

A sortávolság értelmezésének logikája tehát:

sortávolság normál	analizáló és szintetizáló gondolkodás egyensúlya, társas közeledés és önállósság-igény harmonikus viszonya
sortávolság nagy	szintetizáló gondolkodás, szellemi önállóság, lényeglátás, a munkavégzésben nagyvonalú energiabeosztás
sortávolság kicsi	analizáló gondolkodás, gyenge rendszerezés, közösség felé fordulás, esetleg támaszigény, közös munkavégzés igénye
negatív sortávolság, összeérő szárak	harcias, küzdelemre kész személy, vitahelyzetek és konfliktusok provokálása

A sorok távolsága, bár rengeteg érdemi információt elárul, még közel sem meríti ki a lehetőségeket, melyeket a sorok tulajdonságaiból nyerhetünk.

A sorok alakját megvizsgálva például újabb támpontokat kaphatunk a vizsgált személy megfejtéséhez.

A sorok alakjának jellemzésekor arra keresünk választ, hogy az egyeneshez képest mennyire térnek el a betűk, és mennyire ugrálnak felfelé vagy lefelé. Ehhez két vonalat hasonlítunk össze: az egyik az a görbe, melyet a betűk alja kirajzol (alapvonalnak is hívhatjuk), a másik pedig egy segédegyenes, melyet mi húzunk meg.

A betűk által kirajzolt alapvonalnak és az általunk felvett segédegyenesnek elméletben meg kell egyeznie egymással, hiszen úgy tanítják az iskolában, hogy egyenes sorokat írjunk, a betűink pedig ne ugráljanak. Ahhoz azonban, hogy ezt megvalósítsuk, rendkívül erősen koncentrálnunk kellene írásunk pontosságára. Annyira, hogy az már más teendőinket zavarná, pl. hogy kellően gyorsan írjunk le valamit. Ezért azt állítjuk, hogy a természetes írásmozdulat kis eltéréseket produkál az elvárt pontossághoz képest, akár a sor alakját, akár a későbbi írásjegyeket elemezzük. A sor formájának vizsgálatakor például megengedi a grafológia, hogy felfelé vagy lefelé a betűk kicsit elmozduljanak. Az alapvonal és a segédegyenes közötti eltérés azonban egyik irányba sem lehet nagyobb, mint az éppen vizsgált írásban a középzóna magasságának fele.

A sorok alakja lehet:

• egyenes
• hullámos
• homorú
• domború
• egyenetlen

Gondolkodjunk el azon a folyamaton, mitől lesz egy sor alakja egyenes vagy éppen az egyenestől eltérő. A nem tudatosult írásfolyamatban valószínűleg mindenki arra törekszik, hogy az iskolában megtanult módon, vagyis egyenesen alakítsa sorait. Feltételezhetően ezzel a szándékkal kezdjük sorainkat róni, a nem egyenes alakzatoknál azonban ez a szándék "elvész".

A sorok alakja tehát többek között akkor lesz ingadozó, ha írójuk saját energiáit és figyelmét nem tudja kellően beosztani, vagy viselkedését valamilyen okból nem képes eléggé uralni. Gondolkodásában viszont ugyanez a szabadság jelenik meg, ezért kiderülhet a sorok alakjából az is, mennyire viszonyul az író személy rugalmasan a külső körülményekhez.

Lássuk tehát, milyen sorforma milyen értelmezéssel járhat!

egyenes sorforma	önuralom és racionalitás hangsúlya az érzelmek felett tudatosan vezérelt energiabeosztás erős figyelemkoncentrációs képesség
hullámos sorforma	gondolkodásbeli rugalmasság érzelmi-hangulati ingadozás alkalmazkodás a közösségben, simulékonyság érzékenység, esetleg túlérzékenység változó energiabeosztás, hullámzó teljesítmény
domború sorforma	folyamat kezdetén nagyobb lelkesedés és nagy energiabefektetés folyamat végére csökkenő vagy elfogyó energiák
homorú sorforma	folyamat elején kisebb lelkesedés miatt nehéz indítás folyamat végére kellő energiabefektetés
egyenetlen sorforma	önkontroll hiánya változó energiabeosztás és teljesítmény gyenge figyelemkoncentráció