A nyári éjszakákon utcabáloknak otthont adó Római-part régen látott ekkora felhajtást. A fotós kolléganővel pontosan nyolckor érkezünk a Csónakházhoz. Nem tudjuk nem észrevenni a parti helyszínét, ugyanis már a terasz bejáratnál FHM-es bikiniben és falatka szoknyában, tűsarkokon ácsorognak a hoszteszlányok, akik két szúnyog agyoncsapása között mosolyogva fogadnak.
Alig néhányan lézengenek a teraszon, csakúgy, mint az épületben. Láthatóan az utolsó simításokon is túl vannak már: a pincérek tálcával a kezükben sorakoznak a pultoknál, a mixerek már dobálják a jeget, a dj a lemezjátszók mögött melegít.
Kérünk egy italt, majd letelepszünk a kerthelyiségben. Csaknem egy óra csúszásban vagyunk a kezdéshez képest, de még mindig akad bőven hely, hiszen a média képviselőin kívül nem nagyon vannak. Bár esemény sincs még. A teraszon felkapcsolják a színes lampionokat, meggyújtják a fáklyákat, mintegy remélve, hogy ide vonzza a sztárokat.
Unottan kortyolgatom a szőlőlének álcázott italomat, gyűrögetem a fehér-piros kockás asztalterítőt, s azon gondolkodom: érdekes, ahogy a trendi "glamúr fíling" ötvöződik Náncsi néni konyhájának stílusával. A bejáratra pillantva látom, hogy a lányok - miután az utolsó csepp szúnyogriasztót is elkenik, a főnök megszánja őket - felvehetnek egy fekete inget. Aki idáig nem érkezett meg, lecsúszott a kínosan szexi fogadtatásról. Körülöttem az asztalokon egykedvűen pihennek a kamerák és fényképezőgépek, gazdáik pedig az érkezőket lesik, nehogy lemaradjanak valami hírességről, akit illene ismerni.
Kidobók ideje
Egymás után jelennek meg az ex-playmate-ek és az egykori szépségkirálynők, akik belépve még egy utolsó pillantást vetnek kistükrükben önmagukra, majd felveszik a hollywoodinak gondolt mosolyt. Villannak a vakuk, munkába állnak a kamerák, nagy lesz a tumultus, így a rosszabb napokat látott, elegánsba öltöztetett kidobó bácsik érzik, eljött az ő idejük, sokatmondóan közelebb lépnek a tömeghez, nehogy valakinek baja essen. A pár perces kis közjáték még néhányszor megismétlődik az este folyamán, döcögősen ugyan, de indulgat a parti.
A lányok válogatott ruhakollekciókban, tökéletes sminkkel, visítozva üdvözlik egymást, sajnálkoznak, hogy de régen találkoztak, majd gyorsan klikkekbe tömörülnek. Innentől senki nem lát túl saját auráján. Röhejes kísérőik arcpirítóan próbálnak hasonlítani George Michaelre és Robbie Williamsre, ezért hiába volt napszakváltás, nincs az a pénz, amiért levennék arcukat is takaró sötét szemüvegeiket.
Asztalon a szépségek
Mielőtt leülne az amúgy sem szárnyaló buli, Viva Patrícia (akin egy rendkívül szexis és túlzásoktól mentes ruha feszül) próbál hangulatot teremteni a színpadról. Ehhez egyetlen eszköze, hogy felkonferálja a tavalyi győztes Horváth Évit, akinek jobb híján négyszer is gratulál az egy évvel ezelőtti sikerhez. Felkészültség hiánya vagy csak ügyetlen riporteri fogás, de Évára bízza, hogy elmondja eddigi eredményeit, aki kicsit kelletlenül fényezi magát, de beszámol két szépségkirálynői címéről.
A párbeszédet mindössze tízen figyelhetik, ugyanis közben elkészülnek a svédasztalok, és úgy tűnik, az ottani szépségek jobban izgatják a vendégeket. Ez jól jön az újságíróknak, a kígyózó sorban álló hírességeket szinte egy kupacban meg lehet találni, bár az interjúkészítés így is nem várt akadályokba ütközik. A lányok ugyanis inkább vizuális élvezetet nyújtanak, mintsem szellemit, de tegyük hozzá, a mai estén ők már megtették kötelességüket, itt vannak, szépek, és tartják a szájukat.