Az íráselemzés egyik legfontosabb vizsgálódási pontja a szótávolság. A szavak között (általában) mindenki tart bizonyos távolságot, de korántsem mindegy, hogy mennyit.
Iskolás korunkban megtanuljuk, hogy a szavak között 1-2 betűnek megfelelő helyet hagyjunk. (Szakmai nyelven azt mondhatjuk, hogy a normál szótávolság az adott írásban előforduló betűk szélességének másfélszerese.) Az egyéni írásban természetesen ehhez képest szélsőséges méretek is előfordulhatnak.
A szótávolságot (vagyis a szavak közötti távolságot) szigorú szabály szerint mindig a középzónás részek között kell mérni.
Nem tudjuk azonban elvégezni a mérést azokon a helyeken, ahol a szavak közé valamilyen írásjegy, pl. vessző, pont, idézőjel, stb. került. Ezek ugyanis módosítják a kihagyott hely nagyságát.
Álljanak itt összefoglalásul a szótávolság esetében felmerülő legfontosabb értelmezési lehetőségek:
Normál szótávolság: | analizáló és szintetizáló gondolkodás egyforma súlya, társas közeledés és önállóságigény együttes jelenléte. |
Nagy szótávolság: | szintetizáló gondolkodás, szellemi önállóság, lényeglátás, kritikai érzék, objektivitás az ítéletalkotásban, önállóság a tevékenységekben. |
Kicsi szótávolság: | analizáló gondolkodás, társaságkedvelés, biztonságkeresés, közös munkavégzés igénye, esetleg irányíthatóság. |
Nemes Antónia
Grafológiai Intézet