Csendes, magányos éj

Vannak olyanok, akik egyedül kénytelenek tölteni az ünnepet - sokszor szomorúan, könnyek között, sőt akadnak olyanok is, akik bár családban töltik a karácsonyt, mégis magányosnak érzik magukat. Hogyan lehet túlélni a magányos karácsonyokat, miként lehet a javunkra fordítani a bánatot, szomorúságot vagy félelmet? 

"Arról panaszkodott a barátnőm, hogy milyen szörnyű lesz az idei karácsony, hiszen elhagyta a szerelme és így egyedül kell ünnepelnie. Nagyon meglepődött, amikor azt válaszoltam, hogy én évek óta magányos vagyok minden ünnepen és mégis túlélem valahogy" - meséli Fruzsi, akinek egy kisgyereke van, és aki több éve él - "kívülről példásnak látszó" - házasságban. "Nem egyszerűen arról van szó, hogy a párom magamra hagy a készülődéssel, inkább arra jöttem rá, hogy már nem nagyon tudunk egymással mit kezdeni. A hétköznapokon nem sokat beszélgetünk - ő rengeteget dolgozik, én otthon vagyok a gyerekkel - de ilyenkor napokra 'bejglikaranténba' kényszerülünk, és kénytelenek lennénk kommunikálni egymással, de nem megy. Csak kínosan mosolygunk, még kínosabban, de roppant udvariasan társalgunk és hallgatunk. Ennél már az is jobb lenne, ha nyakon öntene a rakott káposztával."

Választott és "belső" magány

Fruzsi történetéből kiderül, hogy a magány, ami ilyenkor karácsony tájékán gyakran fájóbb lehet, mint egy rendes hétköznapon, sokféleképpen bánthatja az embert. Így gondolja a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének elnöke, Szabóné Dr. Kállai Klára gyakorló klinikai pszichológus is: "Amikor választott magányról van szó, az egészen más érzésekkel tölti el az érintettet, mint amikor mondjuk egy válás után a férfi a gyerekei és a párja nélkül kénytelen ünnepelni, vagy mint amikor az idős szülő a távol élő felnőtt gyerekeit nélkülözi szenteste. Ők gondolhatnak, gondolnak egymásra, és a modern technika is sok mindent lehetővé tesz. Ráadásul az egyedüllét önmagában nem feltétlenül rossz. A választott magánynál azonban más lélektani folyamatok zajlanak. Mi ezzel találkozunk gyakrabban, vagyis azzal a fajta rossz érzéssel, amikor valaki hivatalosan nem is magányos, de mégis úgy érzi magát. Tehát azzal az állapottal, amikor ott van a családja körében, de olyan problémája van, amit nem képes másokkal megosztani. Ez a fajta "belső" magány, tényleg rossz a lelkünknek tényleg rossz, de ez nem feltétlenül ünnepfüggő."

Mondd el, mi bánt!

Az a fajta, elkerülhetetlen, égető magány, ami sokszor újra feltépi a korábbi sebeket, könnyen köthető az ünnepekhez. Ilonka néni még tavaly tavasszal veszítette el a férjét, 35 év házasság után. "Minél inkább közeledett a karácsony, annál többször gondoltam arra, hogy készültünk az ünnepre együtt. Nem is mentem el a virágoshoz fenyőágért, mert az közös program volt, útközben elbeszélgettünk, megittunk egy habos kávét a cukrászdában. Nem sütöttem gubát sem, mert az az ő kedvence volt, és a halászlé is kimaradt, mert az minden évben ő főzte meg. A gyerekek messze, már nem is nagyon hívnak. Úgyhogy végül szenteste csak ücsörögtem a sötétben, csak gyertyát gyújtottam, és egy kicsit pityeregtem. Azt mondogattam, hogy jobb lenne nekem már mellette, mint az üres lakásban."

Szabóné Dr. Kállai Klára szerint még az ilyen reménytelennek tűnő helyzetben is segítséget nyújthatnak a telefonos lelki elsősegély szolgálat ügyeletesei. A LESZ elnöke azt tapasztalta, hogy gyakran már az is elég, ha valaki kibeszélheti magából a baját. "Minden telefonos segítségnyújtás elsőként arról szól, hogy a hívó fél megpróbálja elmondani, mi a problémája. Ilyenkor meg kell magyaráznia egy idegen embernek, hogy mi az a baj, aminek egyébként csak a nyomasztó súlyát érzi. Ettől aztán maga is egy kicsit kívülről szemlélheti a problémát, egy kicsit másképp látja a dolgokat, ő is átgondolja a saját a baját. Konkrét tanácsot nem nagyon szoktak adni a munkatársaink, inkább csak az együttgondolkodásban partnerek, illetve van egy olyan szabályunk, hogyha tanácsot adunk, akkor "száz" tanácsot kell adni. Pont azért, hogy a hívó kiválogassa magának azt, ami neki a legmegfelelőbb. Ilyenkor is inkább csak azokat a megoldásokat ajánljuk az illető figyelmébe, amelyek ugyan kézenfekvőek, de neki magának nem jutottak eszébe."

Stressz előtte, csalódás utána

A szolgálatoknál egyébként általában nem az ünnep alatt, hanem inkább előtte és közvetlenül utána van csúcsidőszak. A LESZ elnöke azt tapasztalta, hogy a karácsonyra készülődés és a rosszul sikerült ünnep képes olyan lelkiállapotot előidézni, amikor valaki úgy érzi, segítségre van szüksége. "Amíg nem alakul ki az ünnep programja, a lótás-futás, a bevásárlás, a hajsza miatt sok embernek emelkedik meg a stressz-szintje, ezért érezheti úgy, hogy lelki segítségre van szüksége. Az is jellemző, hogy az ünnep után hívnak minket, mert szép karácsonyban reménykedtek, de nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy eltervezték. Ez az állapot jellemző lehet az olyan veszélyes helyzetekre is, amelyekben öngyilkossági gondolatok is fenyegethetnek. A szolgálatoknak pedig az a legfontosabb feladatuk, hogy öngyilkosság elkerülhető, megelőzhető legyen."