Útlevél nélkül soha

Forrás: EPA

Mindenekelőtt győződjünk meg útlevelünk érvényességéről: mivel a legtöbb helyen belekukkantanak, és ha fél éven belül lejár, joguk van visszafordítani a határon toporgó utast, a motyókkal és bömbölő gyerekkel felszerelkezett nyaralni vágyót. Az útleveleket manapság öt vagy tíz évre lehet meghosszabbítani (sürgős esetben egy hét alatt megvan, amúgy három), előbbi variáció persze olcsóbb - de mivel az EU-csatlakozás után elképzelhető, hogy újra nagyszabású okmánycserékre kerül sor, talán elég az öt évre szóló passzport is. Akad ország, hova új személyivel utazhatunk, de ezek száma roppant csekély. Utazás előtt, előrelátóknak és aggódó jelleműeknek erősen javasolt a poggyász- és életbiztosítás megkötése is, legalább akad némi vigasz, ha a madridi Cibeles-téren egy semmirekellő, mopedes ifjonc magához ragadja övtáskánkat és a kocsiból is eltűnik pár holmi.

Sokan az útikönyvet csak utólag böngészik át, ilyenkor derül ki, hogy a legfontosabb dolgokról lemaradtak. Indokolt előre átlapozni, nehogy kihagyjunk valami tarka fesztivált vagy háromezer éves romot. A szótár vagy szószedet is igen fontos, így tudunk kommunikálni a kézzel-lábbal mutogató görög fogadóssal, a csinos, egészen minimális szoknyában feszítő portugál pincérnővel vagy éppen az értetlenkedő, magyarul szótagolva sem értő kongói tutajossal.

Forrás: ORIGO

Utazás előtt célszerű utánajárni annak, hogy a célországban mennyire jellemző a malária, kolera, ebola, himlő, pestis vagy a vérhas. Amennyiben az útikönyvek ajánlják a védőoltásokat, fogadjunk szót: nem éri meg ezen spórolni, elég elkedvetlenítő és kiábrándító dolog hetekig negyvenfokos lázzal heverni, majd csonttá soványodva, bőr nélkül visszatérni, vagy épp ott maradni, valami távoli helyen, egy karanténba zárva. Legyen nálunk ragtapasz, jód, aszpirin, lábgomba elleni szer, szemcsepp, óvszer, gyógyszer - nem foglalnak sok helyet. A nagyjából friss kiadású térkép fontosságát talán nem is kell hangsúlyozni: váratlan és kellemetlen meglepetések érhetnek minket, ha a dédapánktól örökölt, kissé tépett Monarchia-korabeli térképpel indulunk útnak. Ha nem szétteríthető szabásmintával közlekedünk, hanem új és pontos várostérképpel, sok időt spórolunk meg: hamar felleljük a külvárosban megbújó kempinget, megtaláljuk a zsákutcában rejtőző panziót és nem kolbászolunk egész nap fel-alá a városban, a tréfás helyi lakosság egymásnak ellentmondó útmutatásai miatt.