A szlovén tenger (3. rész)

Vágólapra másolva!

A nyugis, meghitt Strunjan és a festői szépségű, megkapóan gyönyörű Piran után pattanjunk autóba és ugorjunk át a közeli Portorozba (olaszul Portorose - Rózsák kikötője, netán vörös kikötő). Az öt perc, míg a kocsiban ülünk pont elég arra, hogy visszagondoljunk arra, amit Szlovénia újabb történelméről tudunk: a tartomány a XIX század elejéig a Habsburg császárság része volt, igazi önállósága nemigen volt az elmúlt évszázadok során. Jugoszlávia része lett, majd 1990-ben szabad választásokat tartottak: ekkor a szavazók 90%-a akart elszakadni a többi köztársaságtól. 1991 júniusában sikerült kiválni Jugoszláviából, mindössze egy tíznapos villámháború volt az ára az elszakadásnak. Egy évvel később Szlovénia már az ENSZ tagja lett és jelenleg a közép-európai blokk egyik legfejlettebb régiója.

Ha Strunjan Balatonszöszmösz és Piran Tihany, akkor a tavaly film- és idén dobfesztiválnak is otthont adó Portoroz Siófoknak felel meg. Itt valóban pörög az élet, hömpölyög a nép a tengerparti sétányon, a parti úton lépésben haladnak a kocsik - a télen mindössze 3000 lelket számláló kisváros dinamikusan fejlődik. Nagy strandja van, ipari méretekben megy a nyaralók fürdetése, etetése és itatása.

A szlovén kirándulóhajók is innen indulnak és ide térnek vissza (útvonal: Piran, Strunjan, Izola, Koper, Ankaran). Jó három-négy órás út a vízen, de ki lehet szállni bárhol. Alkonyatkor találhatunk kisebb kirándulóhajókat, ezek egy-két órát ringanak az Adrián: a röplapot osztogató, lelkesnek tűnő ifjú legény szerint ha öt perccel indulás előtt esik be az ember, akkor last minute-kedvezménnyel hajókázhat 500 tolárért. Ez kevesebb, mint két euro, úgyhogy megéri.

Az árak amúgy nem riasztóak: a boltban vásárolt élelmiszer idehaza sem olcsóbb, de Portoroz főutcáján sem kell rettegni: tizenkét euróért már kiváló sült bárányt kap a vendég bőséges körettel, salátával. A gigászi, rákokkal és tengeri kis izékkel megpakolt pizza hasonló árban mozog, így ezek a lidón sorakozó éttermek inkább az ital árából profitálnak. Átverés nincs, nem a vendég villámgyors és szakszerű megkopasztása, átvágása a cél, mint egyes pesti helyeken. Több helyen szól élő zene, kellemes estét tölthet el itt a bámészkodni vágyó, éhes turista.

Hogy negatívat is mondjunk: Portorozban mindenhol és mindig kell fizetni a parkolásért (éjjel is, óránként 150 tolárt), a motorosok talán ezért nem is állnak le. A helyi aranyifjak - akik a talján szomszédra hajaznak stílusban, öltözködésben - egész éjszaka berregtetik a gépet, a hátsó ülésen sikítozó, csinos tinilányok legnagyobb örömére.

Kalmár Csaba