A társulat egyik tagjával készítettünk villámriportot:
- Először lépnek fel egy ilyen nagy fesztiválon?
- Igen, eddig még nem volt alkalmunk erre. Ez egy teljesen új kaland számunkra, hiszen még nem jártunk Európában. Nagyon jól érezzük itt magunkat. Bizom benne, hogy sikerül megérintenünk a darabunkkal az itteni közönséget is és hogy megértik amit közvetiteni szeretnénk.
- Szegeden sikerült?
- Igen, fantasztikus élmény volt. Kicsit tartottunk attól, hogy a darabunk nyelvezete miatt sokmindent nem értenek meg a nézők és nem sikerül őket az előadás végén közös éneklésre buzditani, de szerencsére nem volt probléma.
- Mindig megpróbálják bevonni a közönséget?
- Ezt nagyon fontosnak tartjuk. A ritmus, a zene mindenkire hatással van és fergeteges hangulat jöhet létre, ha a közönség nyitott. Ez egy kihívás számunkra, hogy a nézőket rá tudjuk venni arra, hogy bekapcsolódjanak, együtt tudjunk zenélni és hogy ezzel búcsúzzunk egymástól.
- Mit szeret a legjobban a munkájában?
- Azt, hogy úgy érzem egy jó előadás után, hogy tudtam valamit adni magamból az embereknek.
- Hogy érzi, különböznek az itteniek az amerikaiaktól?
- Igen. Elsősorban a nők.
- Ezt hogy érti?
- Gyönyörűek. Persze az amerikaiak is, de itt sokkal nyitottabbak...
Tóth Berta, kapolcs.hu