A csók eredete egyáltalán nem erotikus jellegű, az állatvilágból származik, ahol a szülők szájukból táplálják kicsinyeiket, s így tettek hajdanán az ember ősei is. Az ősi ösztön alapján a nekünk tetsző dolgokat a szánkkal megérintjük, esetleg megkóstoljuk, azaz a csók a szeretett lény birtokba vételét jelenti. Bár sokféle - e helyütt nem részletezett - csók létezik, a szenvedélyes csók a kutatások szerint egyfajta stresszes állapotot vált ki: megemelkedik a pulzusszám, kipirul az arc.
Boldogsághormont (szerotonint) szabadít fel az agyban, kalóriát éget el, feszesebbé teszi az arcizmokat, a hasnyálmirigy inzulint termel, az immunrendszer a fertőzések ellen ható anyagokat küld a véráramba - amire szükség is van, mert egy csóknál nem kevés baktérium cserél gazdát. Egyszóval a csókolózástól boldogabb, egészségesebb és szebb lesz az ember.
Felmérések szerint mi magyarok tisztában vagyunk ezzel, mert napi négy csókkal a második helyen állunk a listán a tüzesvérű olaszok mögött. Az időtartamrekordot is egy olasz pár tartja, a 31 óra 18 percig tartó csókolózás után azonban a férfi mesterséges lélegeztetésre szorult, partnernőjén viszont a fáradtság legkisebb jelei sem mutatkoztak.