Plázs: hőguta, homok, hérosz

Az idei már a második Plázs a pesti rakparton. A tavalyi kísérlet olyan volt, mint egy fárasztó, hosszú vajúdás utáni, keserves szülés, de idén már könnyebben mentek a dolgok, hamarabb meglettek az engedélyek. Megnéztük, idén mi az ábra. Takáts Tamás is kint hever a napon, elégedetten sms-ezget, terebélyes asszonyságok vígan süttetik magukat, pancsoló gyerkőcök zsivajától hangos a part.

Eltelt egy év, így nem meglepő, hogy nőtt a gyerek: az idei Plázs már sokkal hosszabb, rendezettebb, átgondoltabb, mint a tavalyi, kissé izzadtságszagú kísérlet. Délután ötkor még igen nagy a hőség (még Zambiában is elégedetten csettintenének), így rögvest szembetűnő, hogy viszonylag kevés a napernyő, alig akad napágy - bizonyára több is elkelne. A legnépszerűbb részek az ingyenes csap és a zuhany környéke, itt épülnek a legszebb homokvárak, és itt kap csúnya szidást a legtöbb maszatos, saras csemete.

A nagy forróságban kókadt beduinként bóklászó, lógó nyelvű strandturisták, napozni vágyó pestiek és vígan kacagó, harsány külföldiek közt néha átsuhan egy-egy e-scooter, rajta egy mámoros tizenévessel. "Nem viszik haza a kismotorokat, le kell adni a személyit előtte. Megy az üzlet, bár múlt héten sokkal többen voltak, talán azért, mert akkor nyitott a Plázs. Most nincs nagy tömeg" - meséli az üzemeltető legény. Kérdésünkre (volt-e baleset?) szomorúan, némán mutatja az egyik megtört, szétrepedt járgányt, de eztán sietve megnyugtat, hogy utasa túlélte, nem lett komolyabb baja.

Komolyabb baj nincs a Plázzsal sem, a koncepció jó, a kivitelezés a tavalyi elégséges után erősen javult. A 300 forintos kicsiny ásványvíz és a 600 forintos alkoholmentes sör árképzése némiképp indokolatlannak tűnik ugyan, de mivel nem közgazdászok vagyunk, nem látjuk a dolgok hátterét - így csak egyes kereskedők őrületes mohóságára gondolunk. Az ülő e-scooterért 500 forintot kell lepengetni, ezért 15 percig száguldozhatnak az ifjú Baumgartnerek.

A templom, a "Soli Deo Gloria" felirat előtt most több a homok, és ezúttal nem szorították festetlen, nyers fadeszkák közé: tavaly úgy nézett ki, mintha nagy és ronda homokozókat tettek volna ki az infantilis felnőtteknek. Több részen gyeptégla van, de a fű öntözéséről valamiért megfeledkeztek (pedig közel a folyó), a pázsit helyén sárga, kiszáradt mezőség szomorkodik. A gyerekeknek van három kínai gyártmányú, felfújható kismedence áramvonalas fahal kifogására, illetve kicsivel odébb egy futurisztikus csúszda-mászóka komplexum: a tervező csak a biztonsági faktort felejtette el, mivel a mászóka veszélyes, a csúszda pedig sok mindenre jó (lehet), de csúszásra némiképp alkalmatlan. Trendi, de értelmetlen. Nem egy Disneyland a környék, de a kis csibészek élvezik a többi játékot.

A Budapest Plázs az újpesti alsó rakpart másfél kilométeres szakaszán reggel 9 órától ingyenesen látogatható. A vendéglátóhelyek hétköznap éjfélig, hétvégén hajnali egy óráig tartanak nyitva, a koncerteket 18 és 22 óra között rendezik. A plázs építéséhez 1400 köbméter homokot használtak fel, emellett - állítólag - 500 nyugágy, 42 mobil-vécé és 16 zuhanyzó szolgálja a vendégek pihenését. Mi legfeljebb háromtucatnyi nyugágyat láttunk, tusolóból meg talán négy darabot - de nyilván nem rendelkezünk a precíz Sherlock Holmes legendás megfigyelőképességével.

Az előzetes hírek szerint a helyszínen 24 darab, hat méter magas óriáspálmát, 24 bambuszt, 80 örökzöld növényt is elhelyeztek. Akik megéheznek, 16 étteremben és nyolc bárban csillapíthatják éhségüket, szomjukat - mi fagyit, kólát és ásványvizet fogyasztunk, előbbi fagylaltízű, utóbbi vízízű volt. A szilárd táplálékot nem teszteljük, kánikulában inkább szomjas a strandoló.

Takáts Tamás is kint hever félpucéran egy napágyon (Dirty Blues Band sehol), gyereke mellette hancúrozik. A napozó énekes háta mögött kották, heverészés közben elmélyülten, de nagy örömmel sms-eket küld szerte a világba. Őt nem érdekli most, de mi még benézünk az Olimpiai sátorba, hiszen Gyurta Danit meg kell nézni, mégiscsak tini úszófenomén, új magyar hérosz, nem lehet kihagyni: hátha meglesz a második arany.

Sárga, kopott szőnyegen pihenő narancssárga puffok, kicsiny, négyszögletes asztalok uralják a terepet, ide gyűlik az úszásra a Plázson lófráló sportszerető nép, legalábbis a sportkedvelők közül a jobban informált pár tucatnyi vendég. "Ügyes gyerek ez. A Rózsa csúcsát döntötte meg. Milyen Rózsa volt? Sándor?" - szórakoztatja feleségét egy középkorú, kissé nagyhangú úr, de addigra már elrajtol a mezőny, morajlik a maroknyi nézősereg, a táv közepétől az izgatott zsongás hangos drukkolássá erősödik, majd egy tinilány kiáltja élesen, hangosan, túlharsogván a közvetítést: "Ezüüüst!" Van remény.

Kalmár Csaba