Széles vásznú almanach

A Bábel című film látványos és romantikus dráma formájában magyarázza el a nézőknek, hogy itt lenne az ideje a türelmes párbeszédnek ember és ember között. Az idealista bájból és a látványos képekből összerakott film inkább oktat, mintsem megrendít, bár lenne ok a könnyezésre. Izgalmas, de mesterkélt film.

A Bábel című film programjában és megvalósításában is rendkívül hasonlít a tavalyi Ütközések című, Oscar-díjas mozira. Ami ott Los Angeles volt, az itt az egész világ: különböző kultúrájú emberek értik félre egymást. A globalizációval járó káosz és a kölcsönös bizalmatlanság katasztrófák sorához vezet. A három szálon és három kontinensen játszódó történet a káosz-elv híres példáját dramatizálja, miszerint ha egy lepke megrebbenti szárnyát Pekingben, akkor Rióban kitör a vihar. Itt ha hülye gyerekcsínyt követ el egy fiú Marokkóban, akkor Tokiótól San Diegóig tragédiák és katarzisok sora történik.

A film első fele arról szól, hogy saját közegükben látjuk a különböző színű és helyzetű embereket. Ez a film legjobb része, dramatizált dokumentum, ahol lényegében mindenki ugyanazt csinálja, csak a saját kultúrájának megfelelően. A serdülőket a szex izgatja, a felnőtteket a megélhetés. Hogy az érdekes hétköznapok még izgalmasabbak legyenek, szörnyű katasztrófa balsejtelme erősödik, egy kicsit megkavart idősíkok és egy örökké felbukkanó puska miatt.

Amikor a fő konfliktus egyértelművé válik, akkortól fokozatosan egyre kevésbé érdekes a film. Az egyenként elég átlagos mini-krimik leginkább attól maradnak izgalmasak, hogy mindig a legkiélezettebb helyzetben váltanak egy jó tíz percre a következő helyszínre. Ez a tv-sorozatos megoldás éberen tartja a néző figyelmét, és a krimi valóságosságának illúzióját adja. Holott az árukapcsolás a szálak között csak két esetben működik jól dramaturgiailag, a japán vonal inkább függetlenül él az afrikai és amerikai szálhoz képest. Mégis, a három szál közül a japán a legerősebb. Csak itt kaptak lehetőséget a színészek igazi játékra, mert csak ennek a kicsit kívül álló, a teljes film dramaturgiája szempontjából kakukktojásnak számító vonalban szerepelnek személyiségek és átélhető konfliktusok. A süketnéma gyászoló tinilány története személyes és ezért átélhető. A konfliktusokat a szereplők alakítják, nem pedig véletlenül sodródnak helyzetekbe.

A másik két szálat viszont szinte teljesen alárendelték az emberiség paranoiáját bemutató programnak. Jellemzően a főszerepbe került párnak (Brad Pitt és Cate Blanchett - afrikai szál) összesen egyetlen jelenetük (az első) követelt meg árnyalt játékot, a többi színen csak sodródó, karakter nélküli statisztákká válnak. Látványosak a helyszínek és kiélezettek a helyzetek, de szinte minden csak azért történik, hogy az egyszerű néző elgondolkodjon azon, hogy mennyi félreértés és bizalmatlanság van a világban. Hogy a másságot az előítéleteink nem hagyják elfogadni. Ez a nemes üzenet fontos lehet általában és az aktuális amerikai politikai polémiák miatt is, de a nagyon erősen üzenet-központú történetvezetés árt a művészetnek. A marokkói szálnak mégis van egy nagyon nagy erénye: a falusi lakosság életének bemutatása, ez már-már dokumentarista hitelességű. Az amerikai turisták irracionális bizalmatlansága is jól indul, a beduin és a jómódú fehér arcok egymásra vágása kifejezetten erős az egyik jelenetben. Egy idő után azonban túlzott lesz a magyarázat: a jó vágásokkal és gesztusokkal felpörgetett jelenetsor a túlhangsúlyozott ismétlődésektől fokozatosan kezd szétesni. Az amerikai szál a legkevésbé izgalmas, itt a dokumentarista részt harsány mexikói gyorsan vágott képek, és egy statikus, félhomályos elegáns lakásbelső szembeállítása jelenti. Itt is szépek a jelenetek, de a történet itt a legelnagyoltabb, a szereplők inkább csak kellékek.

A legnagyobb gond elsősorban a film végkifejletével van. A lelassuló, szájba rágós és csöpögőségig cizellált utolsó körkapcsolás szinte hitelteleníti az addigi remekbe szabott jeleneteket is.

A Bábel szép képekkel és izgalommal szembesíti a nézőket, hogy a fegyveres hatóságok érzéketlensége és az emberek félelmei mennyi bajt okozhatnak a világban, és milyen sokféleképpen is élnek az egyébként hasonló emberek. Ezt viszont pont Közép-Európában mindenki elég jól tudja. Egy nagy országban, a mozgalmas helyeket csak híradókból ismerők számára viszont akár katarzist is okozhat.

Dr. Igo